Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

62 jártunk, meglassította útját, hogy kigyönyörködhessük magunkat és a legzordabb helyeken, mintha velünk együtt érzett volna, még a szíve dobogása is elállott és halálos csendben siklott át a sziklapartok között. Füstfelhője hosszan elnyúló fátyolként úszott utána. Végigjártuk Orsova gyönyörű Duna-sorát, majd a mögötte őrtálló hegyre kapaszkodtunk fet, hogy a magasból letekintve gyönyörködjünk a kiszélesedő, nagy kanyarulatban forduló vízben, a szép szigetben és a magyar határról áttekintsünk Szerbia és Románia területeire. A tarka népség Orsova útcáin mutatja, hogy három ország határán vagyunk, melyek között itt felejtettek egy darabot a török világból is. Ezt nézzük meg a hátralevő időben. Csónakokra szállunk. A török evezősök biztos kézzel irányítják a sima vízen szerszámukat. Egy kis park mellett kötünk ki, az osztrák-magyar katonai kirendeltség kaszárnyája mellett. A szuronyos bakák az osztrák-magyar protektorátus eleven hirdetői. Amint a várbástya kapuján belépünk, a török világba jutunk. Egyszerre öt-hat török is kínálgatja kifogástalan magyar nyelven cifrábbnál-cifrább dobozokba rakott cigarettáit, a szűk bazár-sor minden boltjában halomszámra állnak a szivaros, cigarettás dobozok, az édességek, apró emléktárgyak, levelezőlapok, albumok. Rózsacsokrok borítják a kávékertek — nem házak—asztalait; kis gyerekek, lányok úton-útfélen is kedveskednek velük. Megnézzük az egyszerű török mecsetet, de a szent szőnyegre lépni nem szabad, gyilkos tekintetet vet a feléje közeledőre a török „sekrestyés." A mecset a vársánc oldalában épült egyszerű egyemeletes bérházhoz hasonlít. Egyik részét az iskola foglalja el, másikat, melynek ablakai már a mi templomablakainkhoz hasonlítanak, maga a mecset. Ez egy meglehetősen nagy díszteremhez hasonlít. Az ajtóval szemben áll a cifra, oltárszerű emelvény, gyertyákkal gazdagon megrakva. A terem falait török felíratok, arabeszkek ékesítik,padlóját értékes keleti szőnyeg borítja, melyre csak igazhitű léphet a bejáratnál sorba állított papucsokban, ha előbb a szabadban levő nagy kőedényekben megtisztálkodott. A mecset mellett nyúlik fel a karcsú minaret, mely a szigetet borító fák lombjai fölé emelkedve messziről hirdeti, hogy ez a hely nem olyan, mint ahol eddig jártunk. A sziget végéről betekintünk a Vaskapu csatornája felé. Jó messzelátó megmutatja kőgátjait. Kávézás után visszaevezünk Orsovára a pénzügyőrség vámházához és a Korona-kápolna felé indulunk. Parkját a Cserna tavalyi rakoncátlankodása nagyon megviselte. Legnagyobb részét vastag, repedezett iszapréteg borítja, a sudár jegenyefák törzsén lehet még látni a vízállás magasságát. A csinos kis kápolnában a Patrona Hungáriáé szobra áll, lábai előtt egy üregben, azon a helyen, hol a koronázási jelvények elásva rejtőztek, e