Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910
51 du Terrail, Montepin, Féval, Qonrecourt, Born, Kock s Nick Karter-féle hatásvadászó szennyíratok helyett irodalmi becsű művek fogják az ifjú lelki táplálékát képezni. Igen nagy akadálya az esztetikai oktatásnak az érzékiség, melyre Alexander Bernát is fölhívja a figyelmet: „Hiába mondjuk, hogy castis omnia casta, a serdülő ifjú még nem emelkedett a művészi szép objectív bírálatára." A művészetek s különösen a lírai költészet tárgyát leggyakrabban az örök, leghatalmasabb emberi érzés, a szerelem képezi nem ritkán erős érzéki formában megjelenítve és az amúgy is élénk fantáziájú ifjú nem a művészi alkotás esztetikai szépségébe, hanem leggyakrabban a mű anyagi érzékiségébe merül el. Pintér Kálmán is ajánlja, hogy a műtárlatok látogatásánál legyünk ovatosak, mert sok képnek inkább érzéki, mint művészi hatása köti le az ifjú figyelmét. A nevelésnek pedig nem feladata, hogy a növendék túlcsapongó fantáziájának új tápanyagot nyújtson, hanem épen ellenkezőleg annak veszélyes túltengését kell megakadályozni. Az irodalmi oktatásban ez el nem kerülhető, hisz költészetünk legremekebb alkotásainak tárgya ez érzelem. Épen ennek tárgyalása teszi próbára a pedagógiai tapintatot, hogy a kellő mértéket eltaláljuk és a kellő komolyságot növendékeink lelkében is megőrizzük. Irodalmunk kényesebb helyei természetesen elhagyandók, mire már egy-két példát föl is említettem. Végül nem mellőzhető, hogy a művészetek, különösen irodalmunk legújabb, ultramodern, szinte perverz irányzatára föl ne hívjuk a tanulók figyelmét. Hisz épen azt látjuk, hogy e minden esztetikai szabályoknak s hagyományoknak hadat üzenő áramlat az ifjú nemzedék sorából tudja csak hiveit toborozni, míg az irodalmi hagyományokat tiszteletben tartó komolyabb régi generáció ettől távol áll. Az iskolai irodalmi tanításnak pedig, mely a történelmi fejlődés fázisain vezeti végig növendékét, csak a múlt kultuszából, hagyományaiból fakadó nemzeti s irodalmi nevelés lehet feladata. Elismerjük, hogy nyelvi szempontból minden visszaélése dacára sok új, árnyalatokban merészebb és gazdagabb asszociációkat alkotott, de az egész összhatása mélyen sérti nemzeti nagyjaink remekeiből táplálkozó esztetikai érzésünket. * * * Ezekben fejtegettük nemzeti irodalmunk kiválóan fontos és nagyhatású pedagógiai értékét. Láttuk, hogy nem hiában foglalja el helyét irodalmunk központjában, mert legalkalmasabb az iskolai valláserkölcsös és hazafias nevelés egységes megoldására s ennek jótékony, minden irányban kiterjedő hatása alól kerülhetnek ki esztétikailag is némileg 4*
