Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

32 sánál fogva s majd minden népnek támadt egy Ezopusa. (Lényegéről, nevelő hatásáról lásd Koltai Virgil meseszemelvényeit és ennek bevezető fejtegetését.) A mese ugyanis nem más, mint valamely erkölcsi, vagy általános igazságnak könnyed formában való előadása okulás céljából. Epen e könnyed forma teszi vonzóvá, élvezetessé s nemcsak gyermekek és ifjak, hanem férfiak és öregek is gyönyörűséggel olvashatják s levonhatják belőle az okulást. A gyermeknek inkább az állatmese tetszik, nem ugyan az erkölcsi okulásért, hanem a benne szereplő állatok sajátságaiért. Igen ám, de így észrevétlenül egyúttal az igazság s erkölcs fogalma is sajátjává lesz s ifjúkorában már saját tapasztalataival igazolhatja a mesék igazságát. Az élet küzdelmét vívó férfi pedig e mesékből lelki erőt, nemes jellemet, bölcs józanságot meríthet küzdelmeinek diadalmas továbbvívására. Az öreg ember is gyönyörködik a mese művészettel megalkotott örök igazságaiban, melyek előtte most már úgy is mint tapasztalati igazságok állanak. A tanár tehát örömmel ragadja meg s használja fel a nevelés e remek eszközeit, csak vigyázzon, nehogy — miként az erkölcsi nevelés általános szabályaként már említettem — erkölcsi nevelésünk száraz, fölösleges moralizálássá váljék. Hisz a mese lényegéhez tartozik, hogy az erkölcsi tanulságnak önmagától kell az ifjú olvasó előtt mintegy kihámozódni. Ezért ajánljuk, hogy inkább Pesti meséiből olvassunk többet, mert a tanúiságot röviden, élvezhetőbb formában, versben, csatolja meséi után, mint Heltai meséiből, ki hosszadalmas, unalmas s nem ritkán erőltetett magyarázatokat fűz mindegyikhez. A XVI. század legkiválóbb lantosának, Tinódinak, egész irodalmi működésében az erkölcsi tanítás, feddés domborodik ki. Isten azért bünteti a magyarokat Mert nagy kevélységbe fejönként esének, Az rút bujaságban nagy sokan élének, Az nagy részegségben rutalmasan élének. A Szegedi veszedelem végén a hajdúknak korholó hangon ad intést: Rendtartás jó nincsen liadakozástokban, Hitötök semmi nincs az Krisztus Jézusban, Vagyon reménységtök csak fajtalanságban, Az rút részögségben, az kevél bujaságban, stb. A magyarok vitézi tetteit is a többiek buzdítására szörzi versekbe, összetartásra intvén honfitársait az álnok török ellen. Azonkívül a kornak nagy hibáját, számos bajnak kútforrását, a magyarok közt nagyon elterjedt mértéktelen ivást ostorozza Sokféle részögösről szóló gúnyos versében. Az alkohol elleni iskolai küzdelemben is fölhasználhatja a szemes tanár Tinódi jó megfigyeléseit s gúnyos megjegyzéseit, csak