Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

III Irodalmunk általános etikai értéke. A vallásos-hazafias neveléssel még nincs, nem is lehet kimerítve a pedagógia feladata. Mert míg e két nevelési irányzatnak akadnak ellenségei, kik a túlmodern nevelésben minden vallást s hazafiságot helyén nem valónak Ítélnek, úgy van a nevelésnek egy fontos ága, mely előtt mindnyájan meghajolnak s ez a nevelés etikai oldala. Mi azonban erkölcsöt vallás nélkül elképzelni nem tudunk. A vallásos ember erkölcsös is, de az öntudatlan erkölcs önmagában, hitbeli meggyőződés nélkül nem emberi. Szükség van tehát vallásos meggyőződésből fakadó erkölcsi életre. A nevelés etikai részének kidomborítása mindenkor az iskola elsőrangú feladatai közé tartozott. A pedagógia azt tartja: Ki a tudományokban haladt, de az erkölcsökben hátrált, többet vesztett, mint mennyit nyert. Szitnyai Elek azt mondja

1 : „A középiskola mostani és minden jövő tantervének központja csak az erkölcsi világrend tana, a becsületes, emberszerető, munkabíró, törvénytisztelő életre való tanítás lehet. Az embernek ösztönei, indulatai, érzelmei, vágyai vannak, melyek cselekvésre hajtják. Ezt a cselekvést kell tehát mindenek felett erkölcsi tettekre irányítani. Aki más alapra akar építeni, a levegőbe kapaszkodik." Alexander Bernát is abban látja az iskola feladatát, hogy munkás, munkabíró, munkaszerető, munkához értő embereket neveljen. Ez adja meg a tanításnak ama folyton hangoztatott jellegét, hogy az életre neveljünk. Az életbe ugyanis csak határozott, erkölcsi alapon kialakult jellemű ifjú bocsátható. Azt mondják azonban, hogy az életre nem képes az egyoldalú iskolai nevelés az ifjút előkészíteni, mert legnagyobb pedagógus maga a mozgalmas társadalmi élet, melytől az iskola épen elvonja az ifjút. Igaz, hogy az iskola lehetőleg óvni törekszik növendékét az élet küzdelmeinek korai megismerésétől, mert fény mellett posvány van, melyben 1 Gondolatok a nevelés ós tanítás világából. Tanáregyl. Közi. 1899.