Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

6 De ennek az ízlésnek oly elevennek kell lennie az emberben mindé» rút, minden rossz iránt, mint a test érzékszerveinek a kellemetlen, a fájdalmas iránt. Feltételezi ez a lélek finomságát. Erre a lelki finomságra, mint a nevelés céljára mutat rendünk nagy alapítójának, Kai. szt. Józsefnek felfogása is, ki követőitől ezt a kötelező Ígéretet vette és veszi ki: voveo peculiarem curam circa puerorum eruditionem. Az eruditio szó a lelki durvaságból való kiemelkedést, az érzés, az ízlés, a lélek, a világról és emberekről való felfogás finomodását, a lelki művelődést jelzi. Az ember nyers állapota lelkünknek mindama veleszületett tulajdonsága és hajlama, melyek közt kisebb-nagyobb mértékben a legnemesebbet ép úgy feltalálhatjuk, mint — ha sokat nem mondok — a legalacsonyabbat. (Ha nem így volna, hogyan tudná magát beleélni a legnemesebb lelkű író legdurvább lelkű alakjai lelki világába és hogyan tudnók mi is ezeket megérteni ?) Ebből a nyers, szépből és jóból, rútból és rosszból, vagy mint Madách mondja, sárból és napsugárból összekevert anyagból formál az eruditio, a nevelői tevékenység egy uj lényt, melynek anyaga bár ugyanaz marad, mert megváltoztatni nem áll módunkban, formája azonban úgy idomul, hogy a selejtes részek elnyomva és elrejtve a mélységben maradnak, nemes és tetszetős részei pedig a felszínre kerülnek, hogy az élet éltető levegőjének kitéve minél dúsabb fejlődésnek indulhassanak. Minél inkább sikerül e célt elérnünk, annál sikeresebb munkát végeztünk. Arra törekedni, hogy az emberből a rosszat kiirtsuk, az elérhetetlen hajszolása, mert ott él az a legnemesebb ember belsejében is, néha forrong és lázadoz, kitörni is készül, mutatja a küzdelem, melyet önmagával ví az ember. Céltudatos neveléssel azonban a nyers anyagot megfelelő formába szedhetjük s az így kialakult lelket a szakadatlan szoktatás, edzett akarat, nemes érzés, a szép iránt éizékeny izlés és az ezek útján szerzett eleven meggyőződés e formában minden külső és belső hatás ellenére is fentarthatja. Minden tettünkben, az akarat minden megnyilvánulásában legfőbb szerepe az érzésnek, érzelemnek, indulatnak van. Ezek vezetnek bennünket sokszor legjobb belátásunk ellenére is, nem a legfontosabb-e tehát mindenekelőtt ezt az érzést úgy nevelni, úgy alakítani, hogy a szép, a nemes felé vonzódjék és építővé, ne rombolóvá váljék. Nevelése^ is sokkal könnyebb, mint akár az akaraté, akár az értelemé. Minden gyermek jóformán született művész s mintha ennek a később kialudt vagy kiveszett tehetségnek nyoma volna az a fény, mely a gyermekkor éveiből felénk ragyog s még a szegény, a nyomorral küzdő, szenvedésekkel tele gyermekéveket is bearanyozza. Játékaiban költő a legélénkebb fantáziával, mely a maga szűk kis körét be tudja népesíteni lelke színes álmaival, ki tudja válogatni a nagyok életéből a