Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

21 + Hám József 1847—1909. Most is előttem áll alakja. Magyar szabású feje; széles homloka; szívós, villogó szemei; egyenes, szinte merev tartása; erőteljes járása; erős férfias hangja energikus accentusával; mind erőt, akaratot árúit el. Külsejére, lelkületére, ráillik a vasember elnevezés. Általában rideg embernek tartották. Kemény héjon kellett áthatolni, míg lelke rejtettebb részeibe hatolhattunk, szívét érezhettük, lelke jótulajdonságait élvezhettük. Ezeket vastag burokkal vette körül s csak keveseknek mutatta meg. Pedig tudott érezni. Hallottuk tanítványairól mosolygó arccal, ragyogó szemmel beszélni, bizonyságáúl annak, hogy tudott ragaszkodni ahhoz, aki megérdemelte s a ragaszkodást meg tudta becsülni. Akik közelebb férkőztek hozzá, azokkal szemben közlékeny is tudott lenni. Szívesen elbeszélgetett fiatal éveiről, tanársága kezdő koráról, kedves tanítványairól, működéséről. Érdeklődött fiatal kartársai ügyei s tanulmányai iránt s ezekről szívesen folytatott eszmecserét. Bámulatos energiával rendelkezett; munkabíró, lelkiismeretes, pontos tanár volt. 62 évvel a vállán versenyzett e tekintetben a legfiatalabbakkal. A betegségnek nemcsak a csiráját, hanem egész romboló erejét hordta magában s a munkából nem akart, nem tudott kiállni egy percre, sem. Évvégére tervezte nyugdíjaztatásának kérelmezését, mikor érezte, hogy tovább az ő szervezete sem bír ellenállani. Aki látta ezt az elpusztíthatatlannak tartott szervezetet 1908 őszén teljes erejében; aki látta a testi erejében fogyatkozó, a gyógyíthatatlan betegség gondolatán tépelődő öreget, majd 1909 juniusában a csontvázzá aszott testben az energikus, makacson munkálkodni akaró lelket: kézzel foghatóan látta bebizonyítva az emberi erő tehetetlenségét a test pusztulásának kényszerével szemben. S ő küzdeni akart e kényszerűséggel. Időnkint remélt. Beszélt jövő terveiről, a nyugalom éveiről, melyek számára gyógyulást fognak hozni. És mi ráhagytuk, sőt bíztattuk, bár nem bíztunk. Bámultuk azt a vasakaratot, melyet ez a ridegnek tartott, se mások, se maga iránt el nem néző ember kifejtett.