Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1908

25 ipari s földmívelési célokra kellett s minden mást ezek alá rendelt, az írókkal szemben is igen szűkmarkú volt. Frigyes takarékossága fukarsággá vált maga irányában is. Nem szégyelt kopott ruhában járni, Voltaire ellenben a legnagyobb mértékben kapzsi volt: „Csakhamar kiismerték egymást, írja Macular, és harc következett közöttük, melyben Frigyes a Harpagon, Voltaire a Scapin szerepéig aljasult. Szégyen megemlíteni: a nagy hadvezér és államférfiú parancsot ad. hogy vendégének kávé-, csokoládé- és cukorjáruléka kisebb adagokra szoríttassék. Még ha lehet aljasabb tény, hogy Voltaire kártalanítni akarván magát, a királyi váróteremből a viaszgyertyákat rakta zsebre", sőt némelyek szerint a király aranyóráját is ellopta. Mindezen körülmények folytán Voltaire búcsút mondott Potsdamnak s bár csalódottan s megalázva távozott is az Alpok közé, mert poroszországi tartózkodása miatt Parisba visszatérnie nem volt szabad, Potsdamot egész életében nem tudta feledni. Régi idők emlékét őrzi Sanssouci mellett a történelmi nevezetességű malom, amelyről a por a kastély felé szállt. A király a kellemetlen szomszédságtól nem bírt megszabadulni, meg akarta venni a malmot, de a molnár nem adta, mire azután pört indított ellene. A nyertes azonban a molnár lett s malma tovább is ott forgott Sanssouci mellett a király bosszúságára s a molnár diadalára. Innét a siciliai és az északi kerthez jutottunk és beértünk az új palotával kapcsolatban lévő nagy parkba. II. Vilmos és családja itt szokta végezni sétáit s erre való tekintetből a kertben dohányozni nem szabad. Az ú j palota termeit nagy sajnálatunkra nem tekinthettük meg, mivel a trónörökös Potsdamban volt. Renaissance stilusu épület s legszebbnek mondják benne a kagyló-szobát. A déli szárnyában vannak Nagy Frigyesnek szobái. A királyi család a palota északi részét lakja. Délután egy órára járt az idő, midőn a parkon keresztül félórás gyaloglás után a potsdami állomásnál egy kissé a fáradságos, de szép és tanulságos kirándulás után kipihenhettük magunkat, azután vonatra ültünk s újabb tapasztalatokkal gazdagodva, a látottakon elmélkedve indultunk vissza Berlinbe. A következő nap reggelén istentiszteletre jöttünk össze a Józsefkápolnában, imáinkkal hálát adtunk Istennek jótéteményeiért s oltalmat kértünk utazásunk további részére is. A szerencsétlenségek megfontolása, melyek az embert utazásában érhetik, a közönyös szívet is áhítatra gerjeszti, annál inkább fölgyújtotta a mi hivő szivünkben az isteni szeretet lángját, melyet még élesztettek a szép magyar egyházi énekek. Az istentisztelet után csomagunkat összeszedve búcsút mondottunk az „Unió"

L-szálloda tulajdonosának, szíves házi gazdánknak, kinek ellátá-