Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1907

34 Negyedórai pihenő után indulunk visszafelé. Újra átélvezzük a látottakat és a háromórás út szép és kellemes emlékeivel gazdagodva érünk haza. A Hunyadiak-korabeli kettős, egymáselé épített gör. kath. templomot néztük meg még elindulásunk előtt kopott, alig kivehető freskóival. A templomot körülvevő temetőben a halotti ételáldozatok pogány szokásának maradványait is láttuk. A sírokon egy-egy tányér és ételmaradék mutatta a babonás szokást, amit e hegyek közt élő, titokzatosságot kedvelő nép szivéből kiirtani nem lehetett. Vajdahunyadról Piskire kellett visszamennünk, hogy útunkat Arad felé folytathassuk. A Maros folyó lett ismét útitársunk. Két oldalán széles mezőségen, veteményes földjein dolgozott a nép, a mezőséget pedig két hegysor zárta be egyre közeledve felénk, míg a folyó másik partjára nem szorított Dévánál, melynek vára most is büszkén tekint le a völgybe az előreszökő hegytetőről. Most már a folyó balkézfelöl esett, és az Erdélyiérchegység néha háromszoros hullámvonala tűnt fel. Az első még sötétzöld színben mutatkozott, a második világoskéken emelkedett ezek feje fölé, a harmadik már ködfelhőként húzódott meg a szemhatár végén s olvadt a felhőkbe. Baloldalon a hegyek hamarosan lapulni kezdenek s alacsony dombokban elsimulva folynak össze az Alföld eleinte hullámos vidékeivel, jobbról azonban majd Aradig kísértek, és csak Radnán túl értük el az alföldi síkságot. Máriaradna, a híres búcsújáróhely, a hegyoldalon épült kéttornyú templomával és kolostorával, a vasútig előnyomuló házaival, festői fekvésével kedves látványt nyújt. A folyó túlsó partján Lippa vára, vele szemben a sziklaszálon épülő sólymosi vár állanak őrt a Maros két partján. Már erősen alkonyodott, és sötét este lett, mire Aradra értünk. A tágas és kényelmes lóvonaton mentünk a fényesen kivilágított, gazdagon fásított, széles utcán, majd az Andrássy-téren át a Fehérkereszt-szállóba. Az utcán a katonazenét hallgató közönség hullámzott föl-alá, mintha csak nappal volna. Az első benyomás kellemes volt, s ezt a későbbiek nem rontották el. A szétnyitható üvegtetejű étteremben cigányzene mellett költöttük el vacsoránkat, melyen Láng Mihály, állami tanítóképezdei igazgató úr, szíves vezetőnk is, sajnos, csak mint néző, résztvett. Vacsora után a szálló kényelmes szobáiban pihentük ki a fáradságos útat, hogy másnap a hazafias kegyelet szent helyeit bejárhassuk. Kilenc órakor reggel a Vértanú-szobor talapzatára helyeztük el babérkoszorúnkat Fluck Endre VI. o. t. beszéde és Jakabffy Dezső III. A. o. t. szavalata közben. A szépművű vasráccsal körülvett márványtalapzatú bronzszobor a minduntalan vérrel öntözött földben élő magyar szabadság dicsőítése. Tetején