Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1907

25 teszik, mely szédületes gyorsasággal forog. A gyors forgás a vizet kiszórja a ruhából, mely bizonyos idő múlva szárazan kerül ki a gépből. Benéztünk a gőzzel fűtött főzőkonyhába is, ahol már halomba rakva hevert a sok sült csirke és főtt marhahús, meg rettentő edényekben készült a rendes étrendű betegek eledele, kisebbekben, amit az orvosok csak egyesek számára rendeltek. Az irgalmas nénikék vezetése alatt, akik a kórházban az ápolónői tisztet is betöltik, egész sereg szakácsnő és szakács sürgött-forgott a rettentő hőséget árasztó tűzhelyek körül. Menekültünk is gyorsan a szabadba. Majd a terrasz-szerüen emelkedő dombon a sétálgató, üdülő betegek közt az ideggyógyászati intézetbe kapaszkodtunk fel, hol a felügyelő orvos úr szives vezetésével, minthogy már csak kevés időnk volt, végigmentünk a pavillonok közölt s csak kívülről néztük meg a súlyosabb betegek megfigyelő és ápoló osztályát. A könnyebb kedélybetegek osztályába azonban bementünk. Már a pavilion előtt ült pár beteg férfi, akik nagy érdeklődéssel kérdezősködtek róla, hogy honnan jöttünk, merre megyünk, hányan vagyunk, s egyetlen szavuk sem árulta el betegségüket, mely náluk úgyis csak a kedély hirtelen nagymértékű változásában nyilvánul, mely változásnak vagy egyáltalában nincs, vagy csak nagyon csekély oka van. Ezt ők maguk is tudják, legalább egy nő, ki belépésünket eleinte nagy idegenkedéssel nézte, de később a többiek szívességén és szavain felbátorodott, maga beszélte el, hogy édes anyja hosszas betegsége, a sok aggodalommal átvirrasztott éjszaka, majd anyja halála annyira megviselte idegzetét, hogy kedélye megbomlott, s most minden átmenet nélkül néha oly jó kedve van, hogy dalolnia és táncolnia kell, de — amint hozzátette — nem úgy mint a bolondnak, máskor meg a jó kedv végtelen szomorúsággá változik, mely életét fekete ruhájánál is sötétebbé teszi előtte. Most kissé ingerült, de mint beszédéből is kivehető, majdnem teljesen normális állapotban volt. Két esztendei gyógykezelés után már egyszer hazabocsátották, de álmatlansága előbbi baját ismét visszahozta, s most türelemmel várja ujabb szabadulását. Egy másik feltűnően vidám nő nagy örömmel csatlakozott hozzánk s most a kisebbekben gyönyörködött, akik kis fiára emlékeztették, majd ideoda futkosva hangosan magyarázott, a vezető orvost biztatta, hogy vigyen bennünket erre, vagy arra, s mikor a szobához értünk, melyben a nyugtalankodó kedélybetegeket helyezik el egy-két napra, míg lecsillapodnak, tréfálkozó nevetéssel beszélte el, hogy mikor rossz volt, őt is többször bezárták oda. A domboldalon emelkedő kertszerü udvar egyik árnyékos helyén körhintánál láttunk egy csoport férfit és nőt hangos kacagás közt körben futkosni. Ezeknek zavaros tekintetében még erősen beteg lélek tükröződött. Közeledésünkre a zaj elcsillapodott, és kíváncsian, egyesek szégyenkezve néztek reánk. Másutt a kertben dolgozgató, kapáló, ültető, öntözgető embereket láttunk; a nők egy-egy széken ülve kötögettek, horgoltak. Nem kell