Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1907

23 legrégibb templomát, az 1803—1821-ben cpült nemzeti színház öreg épületét. A városház boltozatos átjáróján át jutottunk a most már villanyfényes főtérre, mely e modern világításban mintha megifjodott volna, közelebb férkőzött a mieink szívéhez. Másnap tovább folytattuk bolyongásunkat. A Szt.-Ferencrendiek renoválás alatt álló kolostorába látogattunk el. A műemlékek országos bizottsága végezteti itt a nagy munkát, hogy a nagy történelmi múltú és művészi becsű, de ízléstelenül elrontott gótikus épületet eredeti alakjába visszaállítsa. Bejártuk oszlopon nyugvó, szép ívekben kiképzett boltozatú sekrestye-termét, a földalatti, városból kivezető rejtekúttal és földalatti búvóhellyel ellátott konyhát, a mostani kisebédlőt és a valamennyinél szebb és értékesebb ebédlőtermet, mely a figyelmet elsősorban hívta fel e szép kolostorra. Oszlopain a XVI. századból eredő bevésések láthatók. Eleinte talán a legkedvesebb vendégek nevei kerültek ide, később maguk a szerzetesek is belekarcolták nevüket. Egy remek, kőcsipkézettel díszített oldalfülkéjében, mely újabban a szerzeteseknél szokásos ebédalatti felolvasás helye volt, valamikor Izabella királyné elnökölt az erdélyi országgyűlésen. A kolostor udvarán látható még a régi bástyafal maradványa egy nagy, de most befalazott kapuval. Egy-egy, a kolostorról készült, emlékül kapott levelezőlappal indultunk a kolostor templomának megtekintése után az Akadémiai-templom leié, melynek roppant nagy, szép fafaragványú szószéke tűnik fel legjobban. Külseje nyomott tornyaival, vasrostélyos ablakaival nem a legmegnyerőbb, belsejét is a kolozsvári arisztokrata csalá dóknak minden oszlopon kifüggesztett címerei teszik érdekessé. Főoltárán a Boldogságos Szűznek egy ezüstkeretbe foglalt kegyképe látható. E templom régebben a jezsuitáké volt; a főgimnáziummal együtt tőlük örökölték a piaristák, akiknek a gondozása alatt áll manapság. Az Akadémiai-templomhoz simul közvetlenül a központi egyetem nagy épülete. Főhomlokzatának görög oimóján királyunk szobra áll, mint Apolló, a múzsáktól körülvéve. Tőle kapta az intézet is nevét: Ferenc József Tudományegyetem. Megnéztük a szép Aulát (dísztermet), a természetrajzi és régiségtani intézetet, ahol a legértékesebb emlék II. Bákóczi Ferenc vasállványokon ringatható vasbölcsöje, melyet hatalmas babérkoszorú ékesít. Az egyetemről a Mátyás király szülőházában elhelyezett E. K. E. (Erdélyi Kárpát-Egyesület) múzeumába mentünk. Erdély néprajzi múzeuma ez, mely a Mátyás-szobor leleplezése napján nyílt meg s egyesíti magában Erdély fürdőügyi gyűjteményét és sok történeti emlékét is. A megújított gót stílű kapun belépve balkéz felé esik a jegyváltó iroda, s ebből nyílik e ház legérdekesebb terme, Mátyás király születési helye. A szoborpályázatra beküldött és jutalmat nyert szobortervek: Tóth András, Bezerédy Gyula, Köllő Miklós, Róna József, ifj. Vastagh György és Sovánka István szebbnél-szebb alkotásai díszítik e termet és az a sok