Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

44 igazán felkeltette növendékeink érdeklődését. Itt láttuk, hogy a jászóvári premontreiek mennyi áldozatot tesznek le hazai műveltségünk oltárára. A főgimnázium megtekintése után megnéztük a gazdasági intézetet és a város egyéb nevezetességeit. Legkellemesebb benyomásokkal tértek az ifjak nyugodni,hogy másnap friss erővel folytathassák tanulmányaikat. Másnap, május 6-án, Egly Károly vezetése alatt megtekintették a javítóintézetet, amely a legnagyobb a kontinensen. Ennek tanulmányozására a külföldről is már sokan megfordultak, sőt Amerikából is jártak ott szakférfiak, akik egyhangúlag odanyilatkoztak, hogy a legmodernebb igények és követelményeknek minden tekintetben megfelel. Különösen meglepő volt az a rend, pontosság és tisztaság, amely az intézetben uralkodik. Ifjaink az intézet gyárilag berendezett termeiben a különböző iparágak munkáit nagy érdeklődéssel szemlélték s tanúi voltak annak a megható jelenetnek, hogy a züllés útjára tévedt ifjakat hogyan lehet megmenteni és a hazának hasznos polgáraivá nevelni. A javítóintézet megtekintése után megnéztük a múzeumot, amely nemcsak felső Magyarország legszebb és leggazdagabb múzeuma, hanem hazánk összes múzeumai között is egyik első helyet foglalja el. Gazdagságának és szépségének emeléséhez nagyban hozzájárult boldogult Bubics Zsigmond kassai püspök, aki semmiféle áldozattól vissza nem riadva arra törekedett, hogy püspöki székhelyét felső Magyarország kulturális központjává tegye. A múzeum Bubics-termében vannak elhelyezve az elhunyt püspök értékes ajándékai és saját festményei. Itt igen szívesen fogadta növendékeinket Baczoni Albert, múzeumi igazgató, aki bemutatta az összes nevezetességeket. Innen elmentünk a dohánygyárba, amelynek nagyságáról és forgalmáról tanúskodik az, hogy állandóan 2000 munkást foglalkoztat. Itt Pelczel Dezső igazgató fogadta növendékeinket s fáradságot nem ismerve mutatta be a gyár minden egyes részét. Ifjaink azzal jutalmazták fáradozását, hogy nagy figyelemmel hallgatták érdekes magyarázatát. Kassa városának megtekintése után ugyanaznap déli 12 óra után elutaztak tanulóink s a legkellemesebb emlékekkel eltelve vettek búcsút e szép és intelligens várostól, amely hagyományaihoz ragaszkodva méltón viseli a kuruc jelzőt. Nem tehet az ember egy lépést sem e városban, hogy valami kultúrális intézménnyel ne találkoznék. Lobogtassa továbbra is a művelődés zászlaját hazánk ezen exponált vidékén. Legyen Kassa városa ezután is a magyarság lelkes őre s a hazaszeretet istápolója! Ifjaink pedig szívükbe zárták s sohasem fogják elfelejteni a kuruc Kassát. E helyen is fogadják intézetünk hálás köszönetét ifjaink szíves