Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

40 Az a jó ember, kinek lelke odáig jutott, hogy nemcsak nem akar, de nem is képes vétkezni. Az uralkodók veszedelme sokkal nagyobb, mint az ítélet alatt állóké ; ezek ugyanis csak egyesektől, amazok pedig mindenkitől félnek. Vájjon a hős dicsekedhetik-e vitézségével, holott a betegség testét elerőtleníti; a gazdag vagyonával, kinek reményét a tolvaj vagy zsarnok széttépi; a nemes kitűnőségével, ha tetteivel néha nemtelenek szolgálatába szegődik? Minden módon kerülendő, tűzzel-vassal pusztítandó, minden eszközzel eltávolítandó a testből a petyhüdtség, a lélekből a tudatlanság, a gondolatból a fényűzés, az államból a lázadás, a családból az egyenetlenség, minden dologból a szertelenség. A jóbarátoknak mindenük közös; a jóbarát maga a második én. Két körülményt kell mindig szem előtt tartanunk; először azt, hogy mit akarunk tenni, másodszor pedig azt, hogy mit tettünk. Semmi sem rútabb dolog, mintha valaki saját fogyatékosságát másnak a szemére hányja. Gyakran azt, amit az ész nem tudott meggyógyítani, meggyógyította az idő. Ki a pénz és a gyönyörök kedvelése miatt hal meg, kimutatja, hogy sohasem a maga kedvéért (érdekéért) élt. Rút dolgokat ne beszélj, mert az ilyen szavak lassankint leszoktatnak a szeméremérzetről. Lakásod olyan legyen, hogy inkább a gazdát, mint a házat dicsérjék. Nem az elítélés, hanem ennek oka bélyegzi meg az embert. A társaságban hamar feltűnik, ha valamin gondolkozol. Amit mások tetteire nézve mondasz, azt a tiéid után ítéld meg. A korholásba mindig keverj valami behízelgőt, mert szavaid könnyebben célt érnek sima, mint rögös úton; senki sem változik meg, ha le kell mondania a megváltozhatás reményéről. Isten után az igazságot kell tisztelnünk, mely egyedül segít legközelebb az istenekhez. FORRÁSOK: L. Annaci Senccae philosophi Flores, sive Sententiae insigniores. Excerptae per Er.ismum Rotterdamiul). Posonii, 1715. — Frid. Haase: L. Annaci Senecae opera, quae supersunt. Lipsiae, 1874. — M. Fabii Quintiliani Institutions oratoriae liber decimus. — Dr. Eduard Muuk: Geschichte der römischen Literatur. Berlin, 1858. — Hahn-Csíky: Tacitus füninaradt összes müvei. Budapest, 1Ü03. — Dr. Wilhelm Wagneri Rom. Leipzig, 1887. — Henricus Weytingh ; História Graecorum et Romanorum Litcraria. Hornae, 1854. — Ókori Lexikon. Balcsay József.