Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

III. A négy sarkalatos erény: az okosság, a bátorság, a mértékletesség, az igazság. Kisebb elmés mondások. A) De quattuor virtutibus cardinalibus liber. A négy fő- vagy sarkalatos erényről szóló művecskét, mely különféle címeken szerepel: De formula honestae vitae—, vagy : De quattuor virtutibus cardinalibus—, vagy: De verborum copia liber, sokan Martinus Dumiensis Episcopus munkájának tartják. Az erények tárgyalását megelőző előszóban ugyanis e kis mű Mironnak, a góthok királyának van ajánlva, és pedig annak egyenes kívánságára, ki felszólította volna a püspököt, hogy néha-néha legalább levélben keresse fül őt vagy valami vigaszt, vagy valami elmélkedést, vagy bármi más tárgyat felölelő iratocskával. Tehát ez volna az irat tulajdonképeni eredete. Minthogy azonban a stilus egészen a Senecáé, a rövid, apró mondatokba foglalt velős mondások egészen megfelelnek Seneca fölfogásának, végre a középkorba^ kizárólag Seneca neve alatt volt ismeretes: mi anélkül, hogy a pört eldönteni akarnók, a Senecáé gyanánk közöljük eme úgyszólván leggyakrabban olvasott, leírt és citált iratocskát. A klasszikusok műveiben oly nagy szerepet jászó négy főerény meghatározását és taglalását igen sok bölcs adja. Ezeket, melyek szerintök az emberi lélek legszebb ékességei és a becsületes élet elengedhetetlen föltételei, Seneca is többé-kevésbbé a mai kor szellemének megfelelően tárgyalja. Lássuk őket egyenkint. Az okosság. Aki az okosságot akarja követni, akkor él ésszerűen és helyesen, ha előbb mindent megfontol, mérlegel és a dolgok értékét nem a tömeg véleménye, hanem azok természete szerint állapítja meg. Mert tudnunk kell, hogy némely dolgok nem látszanak jóknak, mégis azok, mások pedig azoknak látszanak, mégsem azok. Mindazt, amivel az átmeneti dolgokból rendelkezel, se ne csodáld, se nagyra ne becsüld, mert