Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1905

Bevezetés. jelzett tanulmányútra szánt körülbelül hat heti időnek csak kisebb részét fordíthattam szaktanulmányozásra, míg a nagyobbik rész jobbára üdítő szórakozásban telt el. Ennek történetét a fennforgott körülmények alakulásai irányították. Tudva lévő dolog ugyanis, hogy valamint sok más ügy elintézését, úgy valamely tervbe vett utazási programm, illetőleg tanulmányúti kirándulás helyét, idejét és célját is váratlan körülmények befolyásolhatják, módosíthatják, mint most az én esetemben is. Mióta a tanügyi kormány állami subvenció kiutalványozásával többkevesebb esetben módot nyújt arra, hogy a melegen ajánlott és szorosabb értelemben vett tulajdoképeni iskolai kirándulásokon kívül magokban a tanárokban is intenzivebb hatással keljenek életre a szemlélődés lélektani momentumai: mind jobban és jobban kedvet kapunk külföldi útazásra is, hogy a gondjainkra bízott ifjúság ismeretkörét a közvetetlen megfigyelésből merített tapasztalatokkal is gyarapítsuk, izmosítsuk. S ha teljes elismeréssel adózunk tanügyünk intéző köreinek eme hasznos és üdvös intézkedéseért, emez elismerésen kívül még a köteles hálaérzetével is tartozunk az olyan férfiaknak, kik a tanügy szoros kötelékein kívül állván, mint magánemberek sem feledkeznek meg ezen áldásos eszme támogatásáról. S ilyen magas és fennkölt gondolkozású férfiút szerencsés tisztelhetni a szegedi városi főgimnázium buziási Eisenstädter Róbert úr személyében, intézetünk régi, lelkes pártfogójában, ifjúságunk igaz barátjában, ki nagylekű bőkezűségével már számtalan esetben adta tanújelét intézetünk iránt érzett benső ragaszkodásának. Gyönyörűen megszerkesztett alapítványi okiratában többek között fölemlíti azt, hogy „véleménye szerint Szeged város minden polgárának nemcsak hálásnak kell lenni az intézetben mindenha működött tanári kar hazafias buzgalma iránt, hanem saját hatáskörében és tehetsége szerint istápolnia is kell az intézet anyagi és erkölcsi érdekeit.