Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1905

11 S hálából viszont hűséggel ragaszkodtak hozzá! Elnyomták a könyűt, hogy ne sejtse sajgó fájdalmukat, midőn egy emlékezetes estén romjaiban látták őt visszatérni. Nem hagyták őt magára legszomorúbb óráiban sem s reményt öntöttek beléje gyötrő kínjai közepette ! Ezen ideális barátság, tanítványainak és Szeged társadalmának részvéte és tiszteletének nyilvánulása édesítette meg utolsó napjait. Szeged város tiszteletének és szeretetének pedig legszebb szimbóluma az a koszorú volt, amelyet a város közönsége „a tanügy nagyérdemű munkása" felirattal helyezett ravatalára. így töltötte be Cserép Sándor a reábízott munkakört Szeged városának és az egész hazának javára. így nemcsak a magyar kegyes tanítórend veszítette el őt, amelyre munkásságával fényt árasztott, nemcsak mi, akik barátai voltunk, nemcsak az ifjúság, amely atyját és tanítóját, nemcsak a régi tanítványok százai, akik szeretett mesterüket, nemcsak a megtört édes anya, aki a legjobb fiút és gyámolítóját, nemcsak a testvérek, akik a legjobb testvért veszítették el az elköltözöttben: elveszítette őt a haza, mert nevelés-oktatásügyére érzékeny csapás nehezült Cserép Sándor korai halálával! Ezért osztozott a magyar kegyes-tanítórend gyászában az egész ország, de különösen Szeged, hisz benne egyik legkiválóbb fiát, a nevelés-oktatásügy egyik oszlopát, a város közügyei iránt érdeklődő polgárát veszítette el. Cserép Sándor fáradt testét átadtuk az anyaföldnek, az új göröngyöket virágos kertté varázsolta az élő virágokból font koszorúk halmaza, amelyekre első harmatcseppnek a legtisztább baráti és tanítványi szeretet könyei hullottak. A végtelen róna ringatta bölcsőjét, itt folyt le áldásos élete, ez őrzi porladó hamvait, lágyan ölelve magához hű fiát. Az egyén eltűnt szemeink elől, de a mag, amelyet elhintett, gazdag gyümölcsöket fog teremni s így emléke is élni fog a hálás tanítványok százainak szívében, élni fog kartársainak, barátainak, Szeged hálás közönségénak emlékében, neve pedig tündökölni fog Szeged város évkönyveinek lapjain, mert huszonnyolc éven át volt hű fia, derék munkása, örömben,, bánatban osztályosa. Áldott legyen Cserép Sándor emléke !