Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1904
16 szeretetére is. Csinosság és formaság tekintetében az ízlésnek tág tere van; de a testnyomorító divat túlkapásainak hódolni még a felnőtteknek is vétkes könnyelműség, a gyermekre nézve pedig egyenesen az egészség kockáztatásával jár. A gyermeki szervezet gyöngesége miatt a ruházatban a védő rendszer elveinek hódolva, az idő és egyediség szerint a célszerűség szabályait kövessük. Ruhakímélés szempontjából pedig a légkör változásainak elviselésére és mérsékelt testedzésre szoktassuk a gyermeket. A test gyakorlásának (gimnasztika) elveiben a főcél, hogy lelkünk nyerjen a test szerveiben szolgálatra kész, alkalmatos eszközöket szándékainak végrehajtására. Erre szolgál a mozgás szerveinek gyakorlása. Hogy azonban a rendszeres testedzés lélekölő gépiességgé ne fajuljon, oly lelki rugókhoz kell folyamodni, melyek életet, bizonyos szellemiséget öntenek abba. Itt első sorban érdemel említést a játék. A játék amellett, hogy természetes örömet, élénk jókedvet teremt a gyermekben, nevezetes hatású az értelem körének tágítására, előmozdítja a feltaláló erőt és önkénytelen kifejezésre juttatja az egyéni hajlamokat. A magánjátékok nemének megválasztása, ellenőrzése, az erre szánt idő meghatározása természetesen egészen a családra tartozik. A társas játékokat s velők kapcsolatosan a tornázást is, mint amelyekbe a jókedv érzetén kívül a serdülő ifjúságnál a dicsőség érzete is belejátszik s az egyéni hajlamok megnyilatkozásában az észjárásnak, jellemnek és erkölcsi megszokásnak kialakulásai is szerepelnek, épen ezen tulajdonságaiknál fogva, mint az erkölcsiség kialakulásának motívumait még alább is tárgyalni fogjuk. Itt jön tekintetbe az érzékek gyakorlása is, különösen a felsőbb rendűeké, milyenek : a látás, hallás és tapintás. A látás szerve, a szem, a legféltettebb kincsünk, mely nemcsak a tárgyak megkülönböztetésében kalauzol bennünket, hanem szellemi ismereteink megszerzésében is elengedhetetlen kellék; de komplikált szervezeténél fogva is a legnagyobb és leggondosabb ápolást igényel. Zárt helyiséget illetőleg főszabály, hogy világos szoba álljon a gyermek rendelkezésére s ne engedjük, hogy takarékosságból félhomályban olvasson. A szabadban pedig egyenesen tanítani kell a gyermeket, hogy látni tudjon. Az ismeretszerzésnek nagy része van abban, hogy megtanítottak a helyes és okszerű látásra. Feltétlenül tiltani kell az egész éjszakákon át tartó olvasást, orrcsíptetőknek pusztán tetszelgésből való hordozását. Ha a szem külbehatások folytán gyöngül, közel- vagy messzelátó: szakértő orvos útján keressünk orvoslást. A hallás szervét is gyakorolhatjuk finom zörejek, különböző hangok megkülönböztetése útján. Ápolása inkább nemleges. Tartsuk a fület tisztán, edzíik a szabadban való tartózkodással, óvjuk az éktelen lármától, különösen erősebb sérüléstől, melynek sokszor süketség az eredménye.
