Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

4 kifejtvén s előadván megjegyzéseiket, nem egyszer hangos szóval követeltét a változtatást. Az iskolából kikerült tanulók szüló'k lettek, akik egykor magul is érezték e rendszer nyomását és sok tekintetben a keresztény katholikus hitéletre vonatkozó hátrányát s érdekelt felekké válván, a vallástanításnal szintén egy új beosztása és kezelése után vágyakoztak. A mozgalomnal meglett az eredménye. A nagyméltóságú püspöki kar 1900. évi jan. 29-ikér kelt rendeletével a középiskolai vallástanítást gyökeresen s az igényeknek és kívánalmaknak tökéletesen megfeleló'en átalakította. Ez új beosztás, rendszer és kezelés következtében aztán el kell oszlan minden panasznak. Ezt az új rendszert, tárgybeosztást és kezelésének módjait ismertetem a következó'kben különösen és egyenesen a szüló'khöz szólva, hogy lássák mennyire gondos kezekbe van letéve fiaiknak vallásos nevelés-oktatása. S ha eddig volt s talán jogos panaszuk is a középiskolai vallástanítás ellen, azoknak most már meg kell szünniök s a katholikus hitélet fejlődése s gyermekeik vallásos nevelése szempontjából egész bátran nézhetnek egy jobb jövő elé. Egyenesen s közvetlenül a szülőkhöz szólok, mert először e kérdést nagy horderejűnek lartom s mert tudtommal ezt ilyen módon az új tanterv életbeléptetése óta még nem tette senki; aztán általa némileg az utasításoknak is eleget teszek, melyek mind jobban és jobban sürgetik a tanári testületek és a szülők közötti pedagógiai megbeszéléseket. Szakférfiaknak szóló utasítások, a középiskolai vallás tanítására vonatkozó kérdések megvitatásai különösen a nm. püspöki kar rendeletének kiadása ellőtt jelentek ugyan meg nagy számmal az egyes szak- és pedagógiai lapokban, majd önállóan is, de a szülők felvilágosítására e tekintetben — ami nem csekély fontosságú — még nem vállalkozott senki. Valamikor egész természetes volt s még gondolkozni sem lehetett azon, hogy az a vallásosság, melyet a gyermek otthon, a szülői háznál kapottt, csak befejezést, betetőzést fog nyerni az iskolában és pedig nem csupán a vallás, hanem a többi tantárgyak tanítása által is. Ma — fájdalom — máskép állnak a viszonyok. Vannak olyan családok egyrészt, amelyekben a gyermek nem hogy vallásosságot nem tanul, de egyenesén istentelenné neveltetik ; ilyenkor van aztán igazán szükség egy józan s buzgó iskolai vallás-oktatásra, mely pótolja e tekintetben a család működésének hiányait. Másrészről egész jogosan azt sem mondhatjuk, hogy az iskola tökéletes otthona volna az igazi vallásosságnak. A vallásos szellem, mely egykor az iskola minden tantárgyát átlengte, ma már csak egyetlenegy két órás tárgyra szorítkozik, amelynek megválasztásánál, előadásánál tehát oda kell törekednünk, hogy célunkat, amennyire csak lehet, elérjük. Üdvös tehát megemlíteni a vallásos érzelem keletkezését és megerősödését, a család és iskola egymáshoz való viszonyát, az iskolai vallás-oktatás történetét a legrégibb időktől fogva napjainkig, habár nagy vonásokban is — az előbbi tanterv hibáit, a legújabb utasítások célszerűségét, berendezésének,