Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

it nem elégszik meg azzal, amit tapasztalt és tud, hanem mindig többet és jobban akar tudni ; Isten pedig nem űzi el magától, mint a vallástalanság mondja de ellenkezőleg ragyogó szellemével közeledik hozzá, hogy az ember, amit már látott: jobban lássa, amit csak sejtett: bizonyosan tudja, sőt hogy megismerjen olyan dolgokat, melyekről fogalma, sem lehetett.

1 Eszén kívül majd szíve is nyugtalankodik az embernek! Ezt is le kell csillapítania ! Hova forduljon ismét máshoz, hova, mint Istenhez, a szívek és vesék vizsgálójához ?! S a szeretet örök s kiapadhatatlan forrása felmelengeti elhidegült szívét s megtanítja őt szeretni Istent és embereket egymásban és egymásért. Végül áhítattal helyezi egész életét a Mindenható lábai elé; azt az életet, mely folytonos csalódások és balsejtelmekkel tele siralomvölggyé változtatja földi tartózkodását! De ő boldogságot akar, mire „Isten végtelen életével közeledik hozzá, hogy erőt, vigaszt, örömet, békét nyújtson neki, míg a teljesedést és halhatatlanságot várja".

2 E három irányú képzetek és érzetek együttes hatásának eredménye a a vallásos érzelem. A legtisztább és legfönségesebb emberi tulajdonok egyike ez érzelem. Egyáltalában az a tulajdonsága az emberi lénynek, melyet érzelemnek nevezünk, leginkább illik az emberhez s az egyeseket leginkább megkülönbözteti másoktól. Mert nemcsak nagy eszmék, hanem igen sokszor nagy érzelmek hozták létre a világon a legnevezetesebb dolgokat! Annyira sajátja ez érzelem az embernek, mint az illat a virágnak, elbűvölő dal a pacsirtának. Valamint a liliomból elhullatván szirmait csak a száraz kóró marad meg, mely a legkisebb szellősuttogásra is félelmes zizegést hallat s szemlélete az elmúlás, a fájdalom gondolatát ébreszti fel bennünk: úgy az érzelmek nélküli, sivár lelkületű ember, övezze ámbár homlokát babér nagy tudománya miatt, csak csodátatot s félelmet fog kelteni bennünk, de szívünk melegével nem iparkodunk közelébe férkőzni ! Valóban nemcsak nagy költőnek, hanem mély gondolkozású lélekbúvárnak mutatkozik a mi Kisfaludy Sándorunk, midőn a következő tanácsot adja embertársainak: »Hogy holtiglan boldog lehess, jót magaddal s mással lehess, Gyűjts érzelmet szivednek, Ismeretet lelkednek ! . .« Hiszen mindnyájan jobban érezzük magunkat oly emberek társaságában, akikben mint mondani szokás — mélyen érző kebel dobog. A mindennapi élet apró kellemetlenségeiben kimerülve, keressük az ártatlan szórakozást, csendes örömöket, vidám társaságot s pillanatra feledni véljük a nyomasztó 1 L. Bougaud E. »A kereszténység és korunk.« I. k. 120. I. U. o.