Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

11 hanyatlik, kezeit összekulcsolja s egy mély, kimondhatatlan eró'sségíí érzelem tölti el keblét, mely mindannyiszor megismétlődik, valahányszor e képzetek hasonló folyamata megindul. Másrészről ott van a művelt, előkelő római polgár Saul, ki korának minden tudományában járatos, istentelen és vallástalan épenúgy, mint kortársai s különös tevékenységet iparkodik kifejteni abban, hogy üldözze a vallásos, romlatlan lelkű keresztényeket. Egyszer azonban ilyen útjában szózatot hall, mely a keresztények üldözésétől való visszatérésre szólítja őt fel : gondolkozni kezd a csodás jelre, leroskad hatása alatt s egy új, soha nem érzett valami hatja át egész valóját: a hit. Amit eddig tagadott, aminek követőit eddig oly kitartással üldözte, most épen annak a szószólójává, legnagyobb terjesztőjévé, a nemzetek apostolává, Szt. Pállá lett. Igen egyszerű magyarázatát találjuk annak, hogy lelke sivárságát miképen töltötte be egyszerre a vallásosság szent érzelme. Az ő képzetei a pogány istenekről egészen mások voltak ! Gyermekkorától fogva látta, hogy az állam leghatalmasabb istenét, Jupitert, ha nem teljesítette, amiért hozzá folyamodtak, csak úgy kigúnyolták, mint a legkisebb faunt! Látta, hogy az istenek földi helytartói, a papok, semmi különös tiszteletben és tekintélyben nem részesülnek, sőt mióta egyedül a hatalom rabszolgáivá és silány jövendőmondókká sülyedtek, csak úgy nevet fölöttük a komoly bölcs, mint ujjal mutat rájuk a túlérett görög nevelésű gyerek. Még nagyobb lehetetlenségekről is volt a'kalma meggyőződni. A császár, kinek gyarlóságát, gyerekes hibáit, rémséges bűneit mindnyájan ismerték, istennek nyilváníttatta magát s az imádat és hódolat minden külső jelét megkövetelte a maga számára! No már ennyi kihozott sodrából egy ilyen gondolkozó főt, mint Saul volt! S mennyire ment haragja és gyűlölete azok iránt, kik szerinte még kisebb, tehetetlenebb és nyomorúltabb istenségben hisznek, egy olyanban, akit a rómaiak szerint a föld legnyomorultabb népe is képes volt keresztre feszíteni ? Ha a hatalmas, művelt és tanult római népnek istenei tehetetlenek, milyen lehet a keresztényeké, kiket az emberi nem gyalázatának tartottak, akik a legalsóbbrendű, tudatlan, elnyomott s lázongani vágyó söpredék népségből verődtek össze? O utánuk jár; kikuíatja, mi van a dologban; leleplezi a csalást; felfedezi a titkos mozgolódást; kiírtja őket a föld színéről!? S ime, épen munkája közben éri őt a nagy Pálfordulás! Ilyen istenről még nem voltak képzetei s létezésének első megrendítő nyilatkozataira bűnbánólag hajtotta nyakát a keresztények vallásának szelíd igájába ! Ez érzelem keletkezésének, fejlődésének lefolyása mindkét esetben a következő: Külső körülmények egy magasabb lényre vonatkozó képzetfolyamatot indítanak meg, amely folyamat fokozott intenzivitásánál fogva visszahat a szervezetre s mint alanyi képzethangulat, érzelem, jelen esetben vallásos érzelem nyilatkozik.