Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

49 Némelykor maguk a szülök kényszerítik gyermekeiket a veszély torkába rohanni. Színházba viszik például a még serdülő ifjút és leányt, a mi még nem volna nagy baj, mert ez is lehet nemes élvezet; a baj csak akkor és onnan származik, hogy nem válogatják meg a darabot gyermekeik számára. Vannak olyan színdarabok — fájdalom — különösen az újabbak között, melyek valóságosan készakarva összehordott gyűjteményei az erkölcstelenségnek, mindenféle nemeinek a vallástalan és hamis erkölcsi elveknek. Ezekből idő előtt megismerkedik az ifjúság az ármányok, csalárdság, cselszövények, álnokság és szerelmeskedések összes fogásaival, megtanulja a mézes-mázos beszédet, a módot ... és mihamarabb beletaszítják ezek a romlott világ bűzhödt mocsarába. Hatalmas befolyással vannak továbbá a gyermeki lélek fejlődésére a jó és rossz könyvek. Egy erkölcsös műnek elolvasása igen kedvező hatással lehet a gyermek vallásos érzületének erősítésére, míg ellenben egy rossz könyvnek pusztítása az ártatlan szívben kiszámíthatatlan! Hogy a jámbor és vallásos szülők gyermekeik számára milyen könyvekről gondoskodjanak és milyen munkákat tartsanak távol tőlük, erről épen e helyen már tavaly igen kimerítő és alapos útbaigazítást olvashattak. Kitűzött feladatunkhoz képest most már csüpán annak a kérdésnek rövid ismertetésére szorítkozhatunk, hogy a vallásos nevelés tekintetében meddig is tart ez a szülői befolyás'? Addig talán épen, mig a család körében tartózkodnak a gyermekek s mindjárt megszűnik, mihelyt szárnya alól kibocsátja őket a nagyvilágba. Sokan az önállóság jelszavára hivatkozva, ezen nézet mellett törnek pálcát, míg mások több tekintéllyel és nagyobb valószínűséggel azt vitatják, hogy a jámbor, vallásos szülőknek befolyása gyermekeikre folytonos, állandó és csak a halállal szűnik meg. Különben e befolyást mindig a körülmények, a szülők és gyermekeik között fennálló viszonyok szabják meg. Az általános nevelési befolyás, eltekintve a szülői jó tanácsoktól, megszűnik akkor, midőn a gyermekek önállóak lesznek és új családot alapítva, ott hagyják az ősi tűzhelyet. A vallásosság szempontjából azonban nem így kellene lenni! S igazán vallásos családoknál nem is így van ! Tekintve azt a szoros lelki kapcsot, mely a szülőt gyermekével összeköti, nem is lehet az másképen. A vallásos ember megszokta már gyermekségének első éveitől kezdve mindenben, de különösen a hithez tartozó dolgokban. szüleinek engedelmeskedni s ez a szokás a szeretet és tekintély magasztos elveinek kényszerítő hatalmánál fogva állandó, tartós és maradandó lesz. A jámbor és okos atya természetesen tekintélyét és atyai szigorát lassankint mérsékli és gyermekeinek a korban való előhaladása szerint kevésbbé érezteti. Hatalmát csorbítatlanul fentartja ugyan, de annak gyakor4