Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

36 A nevelésnél általában, de különösen a vallásos nevelésnél a lélekrekell a legnagyobb súlyt fektetniük a szülőknek; a mennyiben azonban a test és lélek elválaszthatatlan szoros kapcsolatban vannak egymással, a test ápolása sem hanyagolandó el a fejlődés egész menetén keresztül. A vallásos nevelésről szándékozván szólni, főleg a lélekkel, annak nyilvánulásaival és azon eszközökkel fogunk röviden megismerkedni, a melyek előmozdítják, vagy gátolják jó irányban történő kifejlődését. Az ember, mint test és lélek, egyszerre két világban él; ő kapcsolja össze az anyagi világot a szellemivel. Ez utóbbi azonban sokkal fontosabb benne, mert úgy viszonylik a szellem az anyaghoz, mint például a cél az. eszközhöz. Valamint a test ápolásában a természetességet követeltük, úgy a lélek nevelésében is a természet működését, útmutatását kell követnünk,, hogy az magasztos feladatának megfelelhessen. Az emberi léleknek mivoltát, lényegét valójában megismerni, leírni nem vagyunk képesek, csak nyilatkozataiban, az úgynevezett lelki tüneményekben válik az előttünk ismeretessé. Míg itt az anyagi világban lelkünk a legfelsőbb fokon áll, a szellemi világban minden valószínűség szerint a legalsót foglalja el. Az emberi lélek értelemmel, az érzelmek egész kis birodalmával rendelkezik, szabad akaratot rejt magában és végül halhatatlan. Ha a kisded testének fejlődése megkívánja a gondos ápolást a szülők részéről, kétszeresen megköveteli ezt a lélek. Amennyivel fontosabb a lelki élet a testinél, annyival inkább szorgosabb nevelésre szorul! Most már csak az a kérdés, mikor kezdődjék ez a nevelés, ki a főtényező e munkásságban és milyen irányban haladjon? A lelki nevelés kezdetére vonatkozólag határozott időpontot megjelölni lehetetlen, minthogy minden egyes gyermeknek értelmi hajnala a vidék, vérmérséklet, ezer és ezer más körülményektől függvén, különböző időpontban kezd pirkadni. Vannak olyan szülők, akik túlságosan aggódnak gyermekük szellemi kifejlődése kezdetét illetőleg és olyan jelekből, mint hosszú és mély alvás, vagy csendes magaviselet ébrenlét alkalmával e fejlődés túlságos lassúságára következtetnek. Mikor azonban a gyermek a külvilág benyomásairól érzékeivel tudomást vesz, midőn figyel a hangra, megkülönbözteti az arcokat, az után kap, ami megnyeri tetszését, nevet, mosolyog, örömének ad kifejezést, midőn szülőit, dajkáját látja: akkor már föl-fölcsillan benne a lelki élet világossága. E pillanattól kezdve aztán, kivéve az esetleges rendellenes állapotokat, e fejlődés folytonos és fokozatos. Mielőtt értelme kifejlődnék, már tud érezni a gyermek. Midőn egy kedves játékszert, egy illatos virágot, tarka madárkát megpillant, szive szintúgy repes örömében, világos jeléül annak, hogy már rendelkezik lelke az. érzelmek nyilvánításának egész fokozatával.