Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902
26 bámulatraméltó közösségben voltak Istennel!" íme, így ír egy deista! Ennyire meg van hatva, ennyire megragadják érzelmeit a régi családokban uralkodó vallásos cselekmények, a jámborság, isteni félelem külső nyilvánulásai! Sajnos azonban, hogy mindez csak a múltra vonatkozik! A régi szép szokások, a régi szivetemelő vallásos gyakorlatok ma már csak kivételesen, itt-ott, egynéhány családnál léteznek. Honnan e változás ? Honnan e szörnyű átalakulás ? E kérdésre talán legjobban megfelelhetünk akkor, ha a 18-ik század vallásgúnyoló, vallástipró bölcselőire s azok elveire mutatunk rá! A 18-ik század fogadta méhébe s szülte a hitetlenség szörnyetegét és hagyományozta örökségül utódjának, mely koncon az szakadatlanul rágódik a nélkül, hogy azt megemészteni birná. A hitetlenségnek látszólag tudományos színezetet először Rousseau adott; ő volt az, aki a hitetlenséget bölcseleti rendszerbe iparkodott foglalni. Az ő elvei után indult a francia forradalom ..mely megtiltotta Isten nevét említeni a gyermek előtt és ha a kiöntött embervér özönébe nem fullad, megvalósította volna ama nézetét is, miszerint az ember eredetileg arra alkottatott, hogy erdőben lakjék és négvkézlábon másszék." S bármilyen természetelleneseknek, bármilyen oktalanoknak is látszassanak ez eszmék: követőkre találtak. Itt is fényesen bebizonyosodott az emberi természetnek azon jellemző tulajdonsága, hogy mindig az újság után kapkod. Nem vizsgál, nem kutat, mélyebbre hatolni nem igyekszik, csak vakon rohan a tátongó veszedelembe ! Sokan, különösen a félmüveitek közül, azon nézeten vannak, hogy ha nem csatlakoznak a nagyhangú újítókhoz: elmaradottaknak fognak látszani. Ismertem olyanokat, akik meg voltak győződve valamely elv helytelenségéről, de mert az előbbi nézetet vallották, nem szégyeneitek azt meggyőződésük nyilt arculcsapásával komolyan hirdetni. Vannak, kiket egyéb tekintetek, körülmények és a függések ezer és ezer nemei kényszerítenek, hogy felfogásuk ellenére ússzanak az árral! így volt ez Rousseau elveivel is ! Hirdette a természetest, az ember eredeti természetes állapotát, s nem tanult el annyit a körülötte levő állatoktól, hogy öt gyermekét családja körében, otthon neveltette volna, nem. hanem lelencházba küldte őket, tartván bizonyosan e közmondást: „vesződjék velők, kinek kedve tartja!" Szélnek eresztett elvei a társadalom minden rétegében követőkre találtak s csakhamar megbontották a fennálló békés társadalmi rendet. Az oltárt összetiporták, a szentély helyébe élő bálványt emeltek, az apa saját fia, a fiú szülőanyja keblébe mártotta éles tőrét; patakként folyt a vér, működött a hóhér, bakó, méreg és nyaktiló. De mind e borzalom nem térítette észre a veszni indult emberiséget. Vannak még most is sokan, sőt —• fájdalom — mindig többen és többen, kik, hogy felvilágosultaknak, bölcselőknek látszassanak, a divatos