Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

14 hódolattal: külsőleg is kifejezésre kell juttatnom forró érzelmeimet. Tudom, hogy midőn én imádás, ima, engedelmesség, bánat és szeretet által Teremtömhöz emelkedem : úgy akkor ö bocsánatával, segélyével, jótéteményével s szeretetével viszont leszáll énhozzám ! Az összes vallások csak ilyen Istent ismernek! Nem felel meg tehát az emberi természet és felfogásnak Cicero bölcseleti meghatározása, mely szerint a vallás csak „az Istenség iránt tanúsított hódolat és tisztelet" 1 lenne! Ha csak ennyi volna a vallás ; ha mi részünkről mindent áldoznánk Istennek, viszont ő figyelembe sem venné soha a mi hódolatunk legszentebb adóját: akkor a vallásos érzelem nem volna a legszentebb, sőt még jogosult se az emberi lélek összes tevékenységei között! De nem ! A vallás felkarolja az emberi szellem, a "szív, az élet egész tartalmát és az isteni szeretet és megbocsátás kiapadhatatlan forrásának részesévé teszi. A vallás a legjobb gyógyítóír a külvilágtól sújtott beteg lelkekre ! A világ nem nagyon nézi, hol sebzi meg fájdalmasan az érzékeny keblet. A fájdalomból több jut osztályrészedül, mint a boldogságból. Talán jól mondotta a pogány író hajdanában: „Nec púra semper bona dat Deus hominibus, Sed malis etiain aliquibus admista." És a másik: „Bonum a malo esse separatum non potest, Mixtúra quaedam, si utriusque est, bene est".' A szenvedések közepette, a megpróbáltatások napjaiban azonban elcsügged az ember! Az ész, a tudomány, fürkésszed bár a legnagyobb szorgalommal, nem találja meg számodra a helyes kivezető, megnyugtató útat, ellenkezőleg a legtöbbször meghasonlasz önmagaddal, az egész világgal s elbizakodva szellemed óriási erejében, dacolni merészelsz még Teremtőddel is! Kétségbeesésed fokozódik, nem érzed magad elég erősnek a roppant szenvedések elviselésére s mivel nincs hited, nincs Istened, könnyen eldobod magadtól az életet, a mellyel tulajdonképen szabadon nem rendelkezel! A vallás egyedül az, mely az élet viharai között csüggedezőt bátorítja, a szerencsétlent vigasztalja, a szerencsésnek pedig üdvös tanácsokat osztogat. Mert a szellem, tudomány hit nélkül hasonló az éjjel világító gőzhöz, mely pillanatig csodás fénnyel ragyog ugyan, de a milyen hirtelen támadt, ép oly gyorsan vész is el s csakhamar borzasztó sötétséget hagy maga után. Egyedül a vallás ama tisztán világító fáklya, amaz isteni szikra, mely kiolthatatlan lánggal ég, mely a halandót a sötétségből kivezetheti s az i Cicero : De Invent. Lib. II. Uli.