Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1901
17 szet, legalább egyes remekebb részeit. Ilyenkor jár az olvasás legtöbb haszonnal, mert szeretettel mélyed a tanuló a tárgyba. Az ifjúkori magánolvasmánynak egy nagyon becses részére térek át, mely a mai korban, midőn a társadalmi egyenlőtlenségek a szegényben elkeseredést szülnek a gazdagok iránt, békitőleg hat a sors mostoha gyermekeire. A mások bajai iránt való részvét érzelmének fölkeltése ez, mely a rideg önzés helyett egy uj, boldogabb világot van hivatva teremteni. Ha az ifjúság olvasmányaiból is ezen szellemet szivja magába, akkor belőlük kerülnek ki ezen tan leglelkesebb apostolai, ők építik fel a felebaráti szeretet köveiből az emberiség jövendő boldogságát. Nem tudom eléggé becsülni azon olvasmányokat, a melyek a gyermek szivét részvétre és könyörületre teszik fogékonynyá. Ezen könyvek a legmagasztosabb czélt Szolgálják. Ezeknek olvasói felnőtt korukban embertársaik nyomorát és vergődését nem nézik hidegen, hanem a bajok és a szerencsétlenség enyhítésére, eloszlatására sietnek. Ezek nem lesznek kőszivűek, hanem lelkileg igazán műveltek, mert belátják, hogy a szegénynek jobban fáj szegénységénél a vele járó kicsinylés és megvetés tudata. Ezek érezni fogják, hogy a szegénynek több szüksége van vigaszt nyújtó örömekre, mert leverő fájdalma is több van. Ezeknek jószívűsége képes lesz áthidalni azt a rengeteg szakadékot, mely a szegény és gazdag közt tátong. Az ilyen olvasmányokból megtanulják a vagyonos fiúk, hogy a kincsek egymagukban nem boldogítanak, hogy a gazdagság nem érdem, hogy az ember valódi értékét egyedül saját kiválósága határozza meg. Feltüntetik ezek az olvasmányok az emberi nagyság legragyogóbb alakjait, a kik közül számosan kerültek ki a szegénység bölcsőjéből, nádfödeles kis házikókból, a hol legtöbbször nemesebb érzés lobogtatja a sziveket, emelkedettebb gondolkozás vezérli az elméket, tisztább felfogás nyilatkozik meg a cselekedetekben, mint a nagyúri paloták fényes termeiben. Az ilyen munkák megértetik velük, hogy mennyivel magasztosabb lelki nagyság az, mely az örökös munka közepette is megnyugvást, boldog megelégedést talál. Eléjök állítják a szegény napszámost, a ki két keze munkájával keresi kenyerét, küzd éjjel-nappal családjáért, gyermekeiért. Maga sokszor nélkülöz, de sohasem panaszkodik. Az az egyetlen öröme az életben, ha gyermekei szükséget nem szenvednek. Az ilyen olvasmányokból tudja meg a szegény gyermek is, hogy a dúsgazdagok sorsát nem kell irigyelni, mert a vagyon egymagában sem boldoggá, sem megelégedetté nem tehet. Ezekből ismeri meg, hogy a ragyogó paloták termeiben is sok keserű 2
