Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

72 A mily csöndes és szinte néptelen a város délelőtt, oly népessé lesz délután, kivált azon helyeken, melyek a forgalomnak góczpontjai. Az angol délután a zöldbe, friss levegőre vágyik. A parkok megtelnek népességgel. Ezeknek legnagyobbika s legszebbike a híres Hyde park. Délután négy óra felé akkora a harcz a hatalmas tramwaík körül, hogy ember legyen az, ki akkor tud fölkapaszkodni az emeletes kocsira, mikor ő szeretné. De lassankint csak kiér az a sok ezer ember a park hűsébe. Maga a park a külső szépségnek, a meglepetésnek nem valami nagy adagával hatja meg az embert, mint inkább az angol népnek a maga sajátos szórakozásaival ezen a nagy térségen. Nagyarányú füves térségek közönséges vasrácscsal elkerítve, melyeken belül hétköznap juhok legelésznek, de vasárnap gyermekekszaladgálnak, labdáznak bennük; lányok, asszonyok sétálnak udvarlóikkal, vagy férjeikkel, vagy a fűben heverészve lakmároznak; az utakon a nép hemzseg rengeteg mennyiségben s végig hullámzik a tömeg, a míg csak a szem ellát. Majd meg-megállnak egy-egy prédikátor körül, ki egy kis emelvényről szónokol nekik politika, vallás, társadalmi kérdésekről; az egyiket áhítattal hallgatják, a másikon mosolyognak, a harmadikat már kinevetik, mert csakugyan nevetséges figurák is kapaszkodnak föl az emelvényre; az egyik dobol, a másik tánczol, toporzékol s úgy beszél, mintha minden mondata egy-egy kacskaringós káromkodás volna, szinte úgy habzik a dühtől. A ki erőt érez magában, az föláll és szónokol, a míg hangja, vagy szellemi tarsolyája ki nem fogy. Vagy harmincz ilyen szónokot tekintettünk meg s a tanulság az lett, hogy alig-alig akad köztük igazán szónoki alak és tehetség. Egyik a humanizmusról beszélt, a keresztények, zsidók és minden felekezetnek megszivlelésül; egy másik a lordok kiváltságait védelmezte s olyan dühhel verte a tribünt, hogy másnap alighanem megdagadt a keze. De a dolog hasznosságát úgy a szónok, mint a közönség szempontjából nem lehet elvitatni. Szabad szó, szabad vélemény. Vihar tisztítja a levegőt. Az ő dörgedelmes szónoklataiknak is megvan a maguk hatása. S nemcsak férfiak, hanem nők is vállalkoznak ilyen szerepre; s nemcsak itt, a parkban, hanem még az utczákon is. Magával hozza, vagy hozatja kis zsámolyát az ilyen exaltált nő, rááll s szónokol mindennemű dologról, a mi a nőket illeti, vagy a mihez közük sincsen. Másutt meg áhítatos gyülekezetek tűnnek föl. Középre áll a családfő, vagy egy magános prédikátor s énekel zsoltárokat, magyarázza az evangéliumot, vagy rendszeres prédikácziót tart. A közönség néma figyelemmel és áhítattal hallgatja, vagy együtt énekli vele a zsoltárokat. Ugyan hol akadna ilyen vasárnapi publikum minálunk ; s akadna-e szónok, vagy előénekes az ilyen kegyeletes