Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

71 lóságos fészke a salaknak, a szenynek, a gonoszságnak. Itt van a legtöbb szegény ember és a legtöbb gazember; aránytalanul több, mint más világvárosban. Az ember ugyancsak tartsa kezét a pénztárczáján s éjjel valahogy ide ne tévedjen, mert nem tudni, kikerül-e belőle? — Közel fekszik a British Muzeumhoz ez a ronda fészek s az ember egy óráig kóvályoghat, míg olyan helyet lel, hol barátsága van leülni, vagy tűrhetőnek tartja a helyet, hogy leülhessen. Valóban szerencsések voltunk, hogy valami kellemetlenség nem ért a csavargók, tolvajok, gyilkosok e világában. Mert a Seven Dials lakói, a rough-ök, a legnagyobb durvaság példányai, belekötnek bárkibe. Valóságos vadállatok. Nem is csoda. Atyját a legtöbbje nem ismerte, anyja megszülte s kidobta a szemétdombra. A gyermeknek, alig hogy járni tudott, magának kellett megkeresnie kenyerét. Az ő világa a szemétdomb lett, meg az utcza. Első táplálékát itt kereste a kivert kutyákkal, hulladék volt csemegéje, rohadt gyümölcs és minden ehetetlen rondaság volt kenyere. Társaitól megtanulja a bukfenczezést, az ügyes ugrándozást s most ezzel kínozza az ide tévedt idegent egy-két pennyért. S talán kenyeret vesz rajta ? Azt, a mit nagyobb társai. Pálinkát. Midőn fölcseperedik, akár voltak idáig „úgynevezett" szülői, akár nem, szabadlábra lép. Csavargó lesz, majd tolvaj és fokozatos haladásban rablógyilkos. — Hivatásos gazemberek ezek mind, ügyességük páratlan, vakmerőségük csodálatos, kik „nem dolgoznak ingyen." És London nagy fegyelmezettségü rendőrsége, minden rangú humánus intézménye nem bírja kiirtani e czégéres gonosztevőket. Nem is fogja, a míg a vagyonaránytalanság akkora lesz, mint most; a míg a ginnek akkora hatása és vonzóereje lesz, mint most. A salaknak, a söpredéknek e nagy mennyiségétől eltekintve, az angol nép maga ezekben a fogyatkozásokban kevésbbé részes. — Szereti az élvezetet, de nem részeges, szereti a kényelmet és a szabadságot. Mint Szemere Bertalan mondja: „jelleme cselekvés, hasonlóan a rómaiéhoz; komoly, nyers, szilárd; az angol mértékes, imperátor arczczal bír s rajta, mint márvány főn, nyugalom uralkodik. Tapad a múlthoz; boldogságát tűzhelye mellett leli meg." Nagyon jellemző s minden népre valóban a megszívlelés tárgyát képezheti az angol vasárnap megülése. E napot a pihenésnek szánja, a lelki épülésnek, a testi erők fölfrissítésének. Vasárnap a City olyan, mint egy lakatlan városrész. Ember, kocsi alig akad útközben. Mindenki családjában marad e napon, miután részt vett az istenitiszteleten. Boltok, korcsmák, minden zárva. Ünnepi hangulat sugárzik le az arczokról, az édes megpihenés kellemes érzete tölt el mindenkit. Az angol drága pénznek tekinti az időt, de a vasárnapért nem alkuszik. Ezt kivételnek ismeri el az is, kinek minden percze nagy pénz. A délelőttöt az Istennek s a lelkűknek szánják, a délután a csöndes szórakozásnak marad fenn.