Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

66 soviniszta módon összegyűjtve, hanem helyt adva minden igazán nagy alkotásnak. Minden építészeti stilus egy-egy remekével. így az ó-keresztény, a román, gót, reneszánsz, arab stíl; a régiségtan fontos adatai; a görög, római, egyptomi ház berendezése; az indiai pagoda mintája; az emberiség nagy alakjainak szobrai, köztük Kossuth Lajos és gróf Batthyány Lajos mellszobra. Kár, hogy Petőfit nem ajánlotta be még valami befolyásos ember, ha idáig még nem tudták elismerni világhírét. Majd más helyen az. ethnográfia a maga különlegességeivel. A merre csak birtokuk van az angoloknak, — pedig van nekik háromszor akkora földdarabjuk a földtekén, mint Európa, — minden népet bemutatnak itt egy-egy csoport festett föszalakban, honi terményeikkel és állataikkal. Valóban e hely iskola, panoráma és mulatóhely egyszerre. A ki megunja a sok látnivalót, az válogat a szebbnél-szebb bazárokban ; vagy csalogató buffet-ben pihen meg; vagy letelepszik a nagy konczert teremben s ott gyönyörködik. Itt van a világ legnagyobb orchestruma az orgonák egyik legtekintélyesebb óriásával. Nem ritka az eset, hogy négy-hatezer tagból álló zenekar játszik itt, vagy három-négyezer főből álló vegyeskar énekel a hatalmas hangszer kísérete mellett. Valóban ünnepélyes és magasztos volt ez a konczert. Az ember szinte el sem tudja képzelni, hogy lehet dirigálni egy háromezer tagból álló vegyeskart s itt egyszerre a pontosságnak akkora fokát látja, mintha csak egy óriási automata volna az egész orchestrum. Az angol himnuszszal kezdik és azzal végzik. Szelíden és lágyan siklanak a hangok a palota kristályüvegén, mint pajkos delfinek a tenger tükrén; édes pianisszimók rebbennek utánnuk és sóvárogva tekintünk szerte, hol akadnak meg s hol verődnek vissza; a lélekzet visszafojtott, a szívverés lázas s a midőn a vezénylőbot megsuhan a levegőben s megszólal az orgona s az ezernyi férfihang fortisszimója, mintha ijesztő mennydörgés rohanna őrült erővel a falaknak és oszlopoknak, honnan újra és újra visszaverődve, lassan elhangzik s mi az izmainkon végigfutó delejes áramot még mindig érezzük. A hatás valóban páratlan : a csodálat szót keres és nem talál. Ennél a nagy nemzetnél minden oly nagyszabású. A magasztosnak, a fönségesnek hatásával távozunk a teremből s a park üde pázsitján várjuk meg az est tündéri látványosságát, a fontaine lumineuset; ezt a pajkos, elragadó játékát a vízsugárnak s miriádnyi gyermekeinek; a szökelést és esést az alakok és fordulatok s a szemkápráztató színek beláthatatlan skálájával; gyönyörködünk a színes iámpakoszorúkban, míg egyszerre eltűnik a fény s pihenőre térnek a Nereidák s föllépnek szerény mécsesükkel a sz. János bogarak, Aladin örök lámpásai. Mi pedig nagy iparkodással sietünk a vonatra, hogy egy órai sebes vágtatás után hazaérjünk. Pedig nem is voltunk a városon kívül, csupán egy külvárosában Syndenhamban.