Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

44 kort, utódjai sem. Minden tárgynak megvan a maga története, melyet írás, vagy kegyeletes hagyomány őrzött meg. Mindannyian jól tudták, hogy semmi értékesebbet és kedvesebbet nem adhatnak Károlynak, mint szent ereklyéket s ő maga is készséggel áldozott ezekért vagyont és befolyást s hasonló buzgalomra példát mutatott utódainak. Ezek is minden igyekezetükkel rajta voltak, hogy a szép és mindenekfölött kegyeletes gyűjteményt erejükhöz s a körülményekhez képest lehetőleg szaporítsák. Ez adományozók közt ott van szent Henrik, a pompás szószék adományozója, Lothár, III. Ottó, Barbarossa Frigyes, IV. Károly, Rikárd, továbbá Ágnes magyar királyné és fivére, Albert, II., Fülöp spanyol király, burgundi Merész Károly és a mi királyuk, Nagy Lajos. 1656-ban szomorú sors érte az ősrégi koronázó várost. Sokat szenvedett már a 30 éves háborúban is, de valahogy csak kiheverte a háborúk okozta csapásokat. Alighogy helyreállott, akkora tűzvész ütött ki, hogy 4600 ház, 20 templom, kolostor, kórház porrá égett. Porrá égett a magyar kápolna is, csupán a falai maradtak meg. Isten csodája volt, hogy a műkincseknek, szent ereklyéknek nagy részét még megtudták menteni. Restaurálása csak nagyon lassan haladt előre, pedig jóformán létkérdés volt Aachenre nézve. Végre is I. Lipót úgy segített a bajon, hogy a város adójának jelentékeny részét elengedte a restaurálás czéljaira és a birodalmi segélyből is 3000 tallért átenged, mely összeget Köln városának kellett volna kiutalványoznia. De bizony ez oly lassan ment, a pénz is oly kevés volt, hogy a kápolna valódi restaurálása csak a 18-ik századra maradt. II. József császár akadékoskodó természete ezt sem hagyta bántatlanul. Betiltotta a tömeges zarándoklást s így a magyar kápolna eddigi szerepe és jelentősége megszűnt. Nem volt többé a ki gondozza, nem volt a ki megvédje szent tárgyait. Magyar ember ezentúl nagy ritkán vetődött ide. Egyházi szereinket elhasználták, ruháit elviselték, vagy ki tudja mint kallódtak el, vagy foszlottak széjjel. A kincsekből is alig maradt egynehány. Csoportosítva mondom el a szent ereklyéket és a szent tárgyakat, kiemelve kivált azokat, melyek a kegyeletes emlékezést a legjobban megragadják. Itt van egy darab az Üdvözítő pólyáiból, 2—2 darab ágyéklepedőjéből és izzadtságtörlő kendőjéből, nyolez rész a szent keresztből, egy rész a kereszt föliratos táblájából, két rész a keresztszögekből, egy darabka a szivacsból, melylyel a keresztfán itatták, bőrövéből, a kötélből, melylyel megostoroztatása alkalmával az oszlophoz kötözték, ugyanez oszlopból egy kis rész, nemkülönben biborköpenyéből, mely fölött sorsot vetének és egy nádszál, melylyel gúnyt űztek az Üdvözítőből. A fájdalmas Szűzanya ruhájából, övéből egy kisebb és fátylából egy nagyobb darab. Maradványai a tizenkét apostol csontjainak, keresztelő szent János