Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

42 És fölhangzik a szent ének, szent Gergely dallama, lágyan, merengőn az orgona bús akkordjainál; és fölébred az emlékezetben az az idő, midőn még Nagy Károly is együtt énekelte a dalt ama kezdetleges szerkezetű orgona mellett, melyet ő hozott be először országába; visszacsöng a dal, melyre szent Gergely tanítványai Tódor és Benedek tanították a frank népet. Mert Károly mindenütt ott volt, hol tanítania kellett népét, hol példát adhatott. Az aacheni császári palotában ott ült ő maga is Alcuin lábainál fiaival és leányaival, nagy urak és szegény jobbágyok gyermekeivel; figyel az előadásra, tanul és tanít s ellenőrzi a tanulók előmenetelét. A szegényt megdicséri haladásáért, a gazdagot és előkelőt megpirongatja hanyagságáért. Aachen fölött az ő korában a művelődés csillaga lebeg, napja a nagy császár. Isten dicsőségére emelte az aacheni dómot. Fölékesítette aranynyal és ezüsttel, gyertyákkal, vasrácsokkal és ajtókkal. A márványt Rómából és Ravennából hozatta. És meglátogatta a templomot reggel és este, az éjjeli órák alatt és midőn szent misét szolgáltattak. A szent edények arany és ezüstből voltak, az egyházi ténykedés oly fényes, mint a drága egyházi ruhák. így írja ezt a szent galleni szerzetes, Ekkehard. Meghalt kedves Aachenében. Eltemették a székesegyházban, melyet maga épített. A lorschi évkönyvek beszélik, hogy testét bebalzsamozták s aranyos széken ülve a sirba helyezték, oldalán arany karddal, térdein arany evangéliumot tartva kezében, háttal a székhez támaszkodva, fejét, melyen a szent korona volt, a támlához erősítve. Arany jogarát s arany pajzsát lábaihoz tették. Testét vezeklő ruhába, melyet mindig viselt, majd császári öltönybe burkolták. Tetemét, mely a császárkápolna sírjában volt eltemetve, meglátogatta az ezredik esztendőben III. Ottó. S miként Thietmár beszéli, a császár a széken ült egyenesen, úgy mint egy élő ember. Kezein keztyük voltak, melyeken kinőttek körmei. A császár szemügyre vette a holttetemet, uj fehér ruhát tétetett rá, körmeit lemetszette. Tagjai közül egy sem romlott el, kivéve orrának hegyét, mit aranyból pótoltatott Ottó. Miután szájából egy fogat magához vett, a sirt újra becsukatta. Barbarossa Frigyes 1165-ben újra kinyittatta a sirt s a tetemet, illetve annak egyes részeit a Proserpina szekrényébe tétette, innen pedig 1215-ben a Károly szekrényébe helyeztette át II. Frigyes. Itt találta 1843-ban Claessen aacheni prépost a következő okmányt: „A jövő idők emlékezetére tudja meg minden keresztény, hogy 1481. okt. 12-én a jelen szent ereklyetartó fölnyittatott s abból csak a szent Nagy Károly jobb kezének felső része vétetett ki a legkeresztényibb Lajos, franczia király kérésére, ki a legdicsőbb Szűz és ugyanazon szent Károly tiszteletére ezen