Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

30 A népnek a modora durva, kíméletlen. Hite mély, pietistikus, babonás. Természete fecsegő, veszekedő, mit iszákossága növel. Családi élete azért boldog s szorgalma példaszerű, mit kifejtett ipara bizonyít. Kedélyhangulata ábrándozó, könnyen hevülő és lelkesedő, sokszor rajongó, Németország ábrándozó poétáinak és utópista állainférfiainak legnagyobb része délnémet. Hazáját szereti, kész érte mindenre. Származására, történetére, hatalmi nagyságára büszke. Megbecsül mindent, mi régi történetével összefüggésben van. Elhelyezi muzeumaiban az olyan dolgot is, melyek nem válnak nagy dicsőségére. Szolgálja, táplálja történelmét; föntartja művelődésének anyagát oly aprólékosságban, amire csak a pepecsélő német képes. Középkori művelődésének megkapó emléké az ősi Zollern fészek, a nürnbergi vár. Magas hegyen épült, melybe fáradt testtel, reszkető inakkal lép a szemlélő s amelyből fáradt lélekkel, tépelődő gondolatokkal jut ki, mert amit ott látott, meglepő, megrázó, izgató, borzasztó. Itt van összegyűjtve Németország középkori és újkori igazságszolgáltatásának minden emléke, minden eszköze. Itt van a nürnbergi kinzókamara. Hogy a középkor igazságszolgáltatása durva vala és kegyetlen, tény. Mi sem voltunk galambok vagy bárányok. De hogy a birói Ítélkezések a büntetéseknek csak ily nagy mennyiségű, ily raffiniált, ily ördögi eszközeivel tudták szolgálni Juszticzia istenasszonyt, az bámulatba ejtő. A kisebb vétségek enyhébb büntetésben részesültek ugyan, de czéljukat sohasem tévesztették. Nevetségessé tenni a világ előtt a vétkest, hogy mindenki kaczagjon fölötte és okuljon maga is. A czivakodó Xantippékat kivezették a piaczra s ott mindenkinek mulattatására egy üres pléhtálat kellett lassankint kikanalazniok csendben, szó nélkül. Ez volt az úgynevezett „nyakhegedű." Huszonhárom példányban maradt meg. Azok, a kik túlságosan czifrálkodtak, kenték-fenték magukat, ékszerektől alig látszott fülük, nyakuk, kezük — büntetésből vas nyakravalót kaptak s azzal kellett végigsétálniok a piaczon. A hűtlen asszonyra pedig nadrágtartót akasztottak s ezt kellett hordaniok kitűzött időn belül. A büntetéseket pedig ki kellett állania mindenkinek, nem tehette meg senki, hogy otthon marad, elrejtőzik a világ elől. A leányoknak, kik erényüket elvesztették, szalmakoszorút tettek a fejére. Kik mindennek daczára nem javultak meg, egy ugró helyzetű kecskebakot kellett körülhordozniok. Vigyáztak arra, hogy minden mesterember tisztességes munkát készítsen. A pék, ha kelleténél kisebb kenyeret sütött, pékcsapdába került. A többi vétkes, mesterember vagy szégyenálarczot viselt, vagy köpenyt, rajta reprodukálva a bűnt,