Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

28 vastag, igaz aranyozás, mely azúrkék ornamentikájával meglepő hatást gyakorol. Padlózatán olvassuk, hogy 1830. okt. 18-án tették le az alapkövet s Klenze terve szerint építve 1842. okt. 18-án fejezték be. Szemben a bejárattal áll 1890. óta a nagy Mecenasnak I. Lajos bajor királynak szobra, melyet a nemzeti kegyelet helyezett ide. Oldalt a falak mellett vagy falba illő állványokon pihennek a germán nagyságok márványszobrai. Úgy szeretné a szemlélő, ha ez a fényes palota az emberiség összes lángelméinek a lakhelye volna, de mikor ez csak a germán dicsőségnek aposztrofálása. Mert sok itt a név, a melyről nem is hallottunk s csak a német sovinizmus ismeri érdemeiket, csak ez ismeri nagyságukat. Gáncs nem érheti ezért Lajost, mert csak a német nagyságot dicsőíti. Búcsút mondunk. Még egyszer megcsodáljuk a fényt és pompát, mely három millió márkát emésztett meg, még egyszer megcsodáljuk kivitelének nemes egyszerűségét, mert csak oly egyszerű és mégis fenséges, mint minden görög templom ; csak oly nagy, mint Theseus temploma, vagy a Parthenon — s fájó szívvel gondolunk a mi multunk nagyjaira, kiknek nem jutott ily fényes Pantheon pihenőül, kiknek emléke csak megfakult írások lapjain s a nemzeti köztudalomban él. A magyar nemzeti nagyság és dicsőség is megérdemelne ily örök emléket. Megérdemelné, mert be tudná népesíteni nagyjaival.