Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

23 init idáig ők is és magam is csak mások relácziójából ismertünk meg. Történelmi és földrajzi oktatásaimnak kiegészítése ez a dolgozat. Még egyszer és immáron más szemmel nézzük meg azt, mit így látnunk mostanig nem lehetett. Ama fontos paedagogiai elvnek: „non multa sed multum," mely az iskolai tanításban oly eredményes, éppen az ellenkezőjét követem most. Sokfélét nyújtok, de egyről nem sokat. Varietas delectat. Élvezve, észrevétlenül tanuljanak ifjaink és ne gondoljanak most az iskola padjaira vagy a kathedrára. Ha felébresztem kedvüket a hasznos tanulmányutakhoz, az eredmény teljesen meg fog nyugtatni. Legyünk soviniszták nemzeti önérzetünk és kultúránkban, de ne zárkózzunk szűk hazánk falai mögé, gyűlölve mindent, a mi idegen és csak azért, mert idegen. Tanulni nem szégyen még attól sem, a ki ellenségünk. Inkább azon kell lennünk, hogy túllépve országunk határait, megismertessük magunkat az idegenben is, eloszlassuk azt a sok tájékozatlanságot, melyben még művelt emberek is vannak hazánkat illetőleg. Mutassuk meg, hogy nem Magyarország nyugati határa Ázsiának. így leszen élvezetessé az út; így merít belőle tanulságot az utas; így teljesít hazafias missiót. Ez volt a mi czélunk is, midőn K. L. nagykanizsai kollegámmal útnak indultunk. Erőnk volt a barátság, mely egy akarattá izmosult; önérzetünk a magyar hazafiság, melyet fennen hirdettünk; nyugodalmunk a türelem, melylyel oly sok mérget megemésztettünk; bizodalmunk és mindenünk az Istenben való hit, ki megvédett minden veszedelemtől. Az itt következő rajzoknak és tanulmányoknak nagy része már napilapok és folyóiratokban — mint: Magyar Szemle, Szegedi Napló, Barsi Ellenőr — megjelent. Összegyűjtve, átdolgozva és ujakkal bővítve nyújtom most azokat egy dolgozatban tanítványaimnak és mindenkinek, ki idegen országok és népek iránt érdeklődik. Ausztriát és annak városait csak futólagosan említem. Hiszen Bécs sokkal ismeretesebb, semhogy beszélni kelljen róla; míg Linz sokkal csekélyebb, semhogy érdemes volna róla beszélni. így vagyunk jobbadán a többivel is. De meg nevetséges fáradságot végeznék, mikor oly munka áll rendelkezésünkre, az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, mely minden kívánalmat túlontúl kielégít. Németországgal kezdem és Svájzzal végzem be. Munkámat, miként Juvenális, csak egy kéréssel adom át az olvasóknak : „Periturae parcite chartae!"