Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

17 aszott kezet s önkénytelenül is ezen szavakra fakad : Nincs nálam pénz testvér, ne haragudj' testvér. A koldus neki bátorodik, arcza kigyúl e jól eső szavaktól, szemei könytől ragyognak s dadogva ejti : Köszönöm testvér, ez is ajándék testvér. íme a szeretet isteni tana, az egyenlőség magasztos ereje, a melyet nagy büszkén a franczia forradalom vívmányául emlegetnek, megédesíti a bajokat s fölemeli az embert emberiségének tudatára. A kereszténység érdeme tehát az emberi méltóság helyreállítása. Mindenikünkben van isteni rész, a melyet, ha föltaláltál, bizonyára képedre ismersz embertársadban. De egyúttal ő állítja helyre a nő méltóságát, ő javítja meg társadalmi helyzetét. Mielőtt a kereszténység tanítása utat tört volna a világ négy sarka felé, lealacsonyító volt a nőnek helyzete a társadalomban. Izrael népe megkövezi, az arab megfojtja, a babiloni máglyát gyújt alá, a germán földbe ássa s halállal bünteti a nőt, a kiben a kereszténység megdicsőítette az anyát. Az egyház tehát utat mutat az emberiség haladásának s művelődését helyes irányba tereli. Ö a mi jó anyánk, a ki fiait forrón szereti, gondosan ápolja és neveli. De a mint az édes anyának is szerető gondoskodásáért igen sokszor jutalma a rút hálátlanság, a mely szívének tőrszúrás, úgy jár az egyház is sokszor fiaival. Kialszik szíveikből az Isten iránt való szeretet tüze, eltűnik onnét a megszentelő malaszt kegyelme. Hívőből hitetlen, jóbarátból ellenség lesz. De az egyház, legyenek bár ellenségei még oly számosan is, azon isteni biztató szótól „én veletek vagyok a világ végezetéig" minden megpróbáltatások között is biztosan halad czélja felé s mint Anteus anyjától a földtől, isteni alapítójától mindig uj erőt nyer a további küzdelemre. Látta a nagy hitszakadásokat s a mit az egyik helyen elvesztett, a másik helyen kétszeresen visszanyerte. Küzdelembe bocsátkozott a tiszta anyagelvüséget hirdető bölcsészekkel s elmondhatjuk, hogy a harczból nem került ki legyőzötten. Elvetette, megczáfolta azok tanát, a kik a teremtés történetét tagadva, a természetben mindenütt csak lassú fejlődést látnak s mindennek alapjává az erőt és anyagot teszik. A százados küzdelmekből okulhat az emberiség, tanuságul lehet előtte, hogy az 2