Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

131 az előadás alatt, fájdalom fog el most is, midőn azokra a szegény lovakra gondolok, melyeknek ily sors jut osztályrészül. Magyar ember erre képtelen volna. Ott még a parfümös madrilenák is igen vígan legyezik magukat s nevetgélve tekintenek az elesett lovak véres hulláira. Gyaláztam magamban e pogány szokást, melyet a vallás ereje sem tud kiirtani s haragudtam a népre, mely ilyenekben gyöngyörködik, mely évente átlagos számítással megöl ezernégyszáz bikát és háromezerötszáz lovat s elveszít néhány embert. De viszont azt is elkellett ismernem, hogy csodálatos az a bravour, az a nemes bátorság, nielylyel a torerok a bikával küzdenek. Mert a bikaviadal az eszélyes ügyesség s a számító bátorság diadala a nyers, a bárdolatlan erő felett. 9*