Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

123 már kitüntetés számba megy; praerogativája a magasabb kornak, tág tere a protekcziónak, egyenlőtlenség az egyenlőségre alapított szervezetben. A felügyelet oly pontos és mindenre kiterjedő, mint a mily rendes és kifogástalan az ellátás. Szinte kirívó az az ellentét, mely a convictusok tisztasága s a közönséges iskolák piszokja közt létezik. Van külön kis kápolnájuk, külön tanulószobájuk, iskolájuk, hálófülkéik, mosdó, fürdő, tornázó és játék szobájuk. Milyenek ehhez képest az alsó fokú iskolák, micsoda anyag gyűl össze azokban! Össze-vissza tépett, fésületlen, mosdatlan ficzkók nagy tömege a szennyes iskolában, melyet talán hetenkint egyszer söpörnek ki s melyet évek óta nem bántott vakolat vagy meszelő. Oldalt végig leverve a fal egész a tégláig, hol még egy kis mész megmaradt, azt a kis csintalanok leleményessége czifrázta ki mindenféle lehetetlen alakkal. Benéztünk három-négy helyre, hol épen folyt a tanítás. Egyforma kép, hasonló hatás. Örült a lelkem, ha összehasonlítottam a mi iskoláinkat ezekével. Itt rozoga viskó, amott kistálypalota. Az iskolák felszereléséről mit mondjak ? Semmit, hiszen nincs is bennük semmi. Egy-egy idejét mult térkép, azokból a pontos szerkesztésű német vagy franczia gyártmányokból, a melyeken édes jó hazámnak nincs megvonva a határa, mely Ausztria összfogahnába szorult. Csodálkozott is a mi vezető barátunk, a midőn rövid néhány szóval jellemeztük Ausztriához való viszonyunkat s méltatlankodott ő is legalább a mi kedvünkért, hogy így bánik velünk a rosszakaratú vagy tudatlan külföld. Saját térképeik még nincsenek. Nem mertem ezért inegszólani e népet, hiszen a mi térképirodalmunk sem dicsekedhetik még egy emberöltővel sem. Ezeken kívül egy-két primitiv színnyomat a természet és a term.-rajz köréből s kész a felszerelés. A mi iskoláink falai csak úgy roskadoznak a képektől, a művészeti oktatás képei már a folyosókat is betöltik. Előbbre vagyunk, nagyon is előbbre. Megnéztük a szertárakat is. Szánalmas szegénység. A fizikai szertár mintha néhány gyermekjáték gyűjteménye volna csak. A legegyszerűbb eszközök. De van víllanygép is. Nem tudom mikor csaltak belőle utoljára szikrát és mikor fognak újra, mert oly rozoga s oly porlepett, hogy használhatósága felett még a hit is kételkedik. A term.-rajzi szertár nem különb. Az egértől a vakondokig, a poszátától a bagolyig mindenféle ilynemű ritkaságok gyűjteménye. A legtekintélyesebb állat egy kitömött róka! „De hát elég ez tinektek a tanításhoz ?" Kérdem. „Nagyon is. Az egyetemen látnak többet és tanulnak többet," volt a megnyugtató válasz. De hát ilyen a spanyol közoktatás. A kis spanyol a normális elvégeztével a collégiumba kerül s hat évi curzus után az egyetemre. Nincs ott érettségi vagy valami másféle szigorított vizsgálat. Azért csak megvannak, ha nem is a legjobban.