Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

120 gyobb nevezetessége a városnak. Sokan még a florenczia galleriánál is többre becsülik. Értékét az adja meg, hogy annyi eredeti festményt ily kis helyen összegyűjtve másutt nem lehet találni. Kivált Murilló képei (46) vonzóak és Velasquez, ez a reális festő, kinek jóformán minden remekművét ez a múzeum őrzi. Méltán nevezték el a festészet Dantéjának. Oly reális, hogy sokszor ennek áldozza föl a szépséget is. Míg Murilló minden művén az isteni fönség, az angyali tisztaság, a legművészibb eszményiség honol. Ebben még Rafaelt is fölülmúlta, de ez viszont legszebben adta vissza a Madonna kedves anyaságát. Három „conceptió" függ egymás mellett. Egyikben jobban remekelt Murilló, mint a másikban. Elragadó hatásúak egyformán. Egy kritikus mondotta, hogy ezek előtt csak imádkozva lehet megállani. Ennél tovább már nem haladhatott Murilló sem. Mintha az égbe pillantott volna, mintha maga az isteni hatalom vezette volna az ecsetjét, hogy az emberek meglássák a legszebb, a legtisztább a legdicsőbb Szűzanyát. A képek másolatai közkézen forognak minálunk is, de ezekből látja meg legjobban az ember, mily nehéz igazi kópiát adni. Velasquez képein az arczok mind élénk elevenségűek. Csupa élet van rajtuk, szinte kilépnek a keretből, hogy beszéljenek. Közismeretű Infánsnő képe, bár kidolgozott mű, de hatástalan. Annál jobbak genreképei: A fonók képén minden alak él, a gömbölyítő asszony szinte mozog. Aesopusnak Csaknem reszket az ajka, a hogy mondja meséit. Olivarez lovasszobra plastikus. A hogy hátratekint rugaszkodó lováról, ez a szem, ez a tekintet elfeledhetetlen. Felfeszített Krisztusa megrázó. A holt testet utánozhatatlanul festette meg rajta. Megdöbben az ember, midőn látja a kínszenvedettet, a mint izzadság és vértől ázott haja összeragadva fél arczát takarja. Ezt a motívumot használta ki oly előnyösen remek Krisztus-szobrán nagy művészünk Fadrusz is. A gyermekek arczát azonban sehogysem tudta eltalálni ez a nagy művész. Vagy túlságos öregeknek festi őket, vagy szinte idomtalanoknak, akár Rubens angyalai. Mennyivel fölötte áll ebben Murilló. Az a kis idilli képe, a melyen az édes aranyos kis Jézus egy kis madarat emelget, a mint egy kis fehér kutya utánna kapkod s a mily nagy mulatókedv és gyönyörűség sugárzik ebből a játékból az arczán, valamint a benne gyönyörködő Mária és József arczán, feledhetetlen. Itt van még Goya, ez a tipikus spanyol művész, festője a szép madridi nőknek, a majáknak és manoláknak, a spanyol táncznak és nemzeti játékoknak, nemkülönben a háború borzalmainak. Közvetlenül őt követi a szintén éber művész, Ribera, ki páratlanul finom anatómiájával ejt bámulatba. Csak két képét említem : az alvó szerzetes és sz. Péter a templomban. Csupa hús és vér. Van még sok eredeti kép Tizianotól (60), Tenierstől (100) Rubens, Van Dyk, Rafael, Tintoretto, Rembrandt, Jordanes, Poussin, Synders, Van Eyktől; Dürer, Holbein, Kranach és Veronesetöl.