Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

Adatok a főgymnasium történetéhez az 1899 1900, tanévben, AJ Az intézet állapota. 1. Tanári személyzet. Az 1899- 190Ü. tanévben a tanári testületet képezte: az igazgató, 17 rendes, 4 helyettes, 3 rendkívüli tanár, 1 óraadó tanár, 1 tornatanár. A nem róm. kath. vallású hittanárok ezidei száma: 4; a teljes tanári kar létszáma tehát: 30. A rend kormányának tervszerű és szükséges intézkedéséből az 1899 — 1900. tanév folyamán a tanári testületben a következő változások történtek: Váradi Károlyt, ki Szegeden kezdette meg tanári pályáját s 15 éven át itt megszakítás nélkül folytatta, a rend kormánya Debreczenbe helyezte át házfőnöki és gymn. igazgatói minőségben. Kiváló képzettsége, körültekintő tapintatossága, rokonszenves föllépése, társadalmi sin állékonysága Szeged város vezető testületeinek és társadalmának osztatlan becsülését szerezték meg számára. E kiváló tulajdonságait méltányolta a rend kormánya, midőn egy fejlődésnek indult gymnasium élére állította. Tudományos működésének eredményeit míg egyrészt írásba foglalta, miről jeles értekezései tanúskodnak; másrészt a Dugonics-társaság felolvasó ülésein, mely társaságnak megalakulása óta tagja volt, közölte a művelt közönséggel több alkalommal a maga sajátos, könnyen folyó stílusában és figyelmet lekötő előadás-módjában. Sáfrán József tanárt, a rend kormánya a budapesti tanárképző (Kalazantinum) lelkiigazgatójává és praefectusává tette. Ö is 15 éven át nevelte és tanította az alvidék és Szeged városa fiait, mely idő alatt a tiszta egyszerűségnek, a félre vonuló szerzetesnek mintaképét mutatta. Szive és lelke csak tanítványai között találta meg igaz világát, kiknek minden ügyét-baját ő ismerte legjobban, ő orvosolta legközvetlenebbül s a kik ezért rajongó szeretettel vették körül. Olvasottságát, képzettségét csak tanítványai számára tartogatta s szivének szeretetébe ezeket fogadta be. S a tanítványok szeretete a szülők hálájával párosulva, az általános becsülés és tisztelet dicsőségét szerezte meg számára. Mindkét kartársban intézetünk nagy tekintélyű, fáradhatlan buzgalmú tanárait vesztette el. Mély sajnálkozással váltunk meg tőlük s búcsúnkat csak az enyhítette, hogy valósággal hivatást teljesítenek új munkálkodásuk körében: az egyik egy nagy missióval biró intézet élén, a másik a rend fiataljainak gyakorlati kiképeztetése körül. A megüresedett tanári állásokat a rend kormánya Baksay Józseffel,