Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

50 Értekezésének bevallott czélja egyebeken kívül az, hogy a figyelmet ráirányítsa amaz anomaliára, mely a gymnasiumi költségvetésekben szere­pel a humaniórákra és reáliákra vonatkozólag. Az utóbbi években mégis örvendetes haladást konstatál és így végzi sorait: „Ép azért nagyon érde­kes volna összeállítani olyan statistikát, mely kimutatná, hogy hazai gym­nasiumainkban hol van már teljesen berendezett philologiai múzeum, 1 hol történtek kezdeményezések és hol hiányzik teljesen ? És az is nagyon üdvös dolog lenne, ha minden gymn. igazgató év végén az értesítőben egy külön rovatot szentelne a humanióráknak és kimutatná, milyen a jelenlegi állo­mány és mik szereztettek hozzá. Czógler egy rövidebb c-zikkben 2 óvást emel értekező ama felfogása ellen, hogy ..tárgyának fontosságát azzal is törekszik kiemelni, hogy a reáliák gyűjteményeiről gúnyos, csaknem megvető hangon nyilatkozik; ezenkívül az orvoslandó bajok eredetét a reáliák és humaniórák kissé túlságosnak fel­fogott antagonismusában keresi. Ezután hét pontban foglalja össze a dolog érdemére vonatkozó meg­jegyzéseit, melyek közül mindegyik jogérvényesen igazolja írójuk álláspont­ját, de egyik-másik különösen azért is érdekel bennünket, mert a jelzett múzeumok bajainak orvoslását illetőleg helylyel-közzel helyes irányba tereli a való okok kutatásmódját. Ilyen pl. a 3. pont: ..Hogy gvmnasiumaink csak a hetvenes évek óta kezdenek olyas dolgokat gyűjteni, melyek az értekező úr által contemplált philologiai múzeumokba valók, ennek oka meggyőződésem szerint csak az lehet, hogy a philologusok az ilyen gyűj­teményeknek égető szükségét egyáltalában nem érezték.'" A 4. pont egy része: „Várkonyi t. barátomnak tehát először is eme közömbösség jegét kellene megtörnie, a mi annyival is inkább könnyű volna, mivel, szerinte, philologiai múzeum felállítható azon a költségen is, melyet a laboratoriumokban két év alatt „elpancsolnak" ; ez az összeg pedig legfeljebb csak (>() forintra rug még ott is, hol a chemiát rendszere­sen tanítják, a hol tehát aránylag legtöbbet pancsolnak." A 6. pont így hangzik: „Nem fogadjuk el, hogy philologiai múzeumaink csak azért nincsenek, mert a nyelvészeket csak szidni szokás (!) és mert a nem nyelvészek a nyelvészeknek legcsekélyebb kívánságai miatt is fel­jajdulnak ; a nyelvészek méltányos kívánságainak mellőzése már csak azért is lehetetlenség, mivel ők mind a gymnasiumi testületekben, mind eme testületek határozatait megerősítő felsőbb tanhatóságokban határozott több­ségben vannak." Végre záró szavai a következők: „Pártolja mindenki a maga nemes ügyét a nélkül, hogy az eléje gördülő akadályokat másoknak más irányú ügybuzgalmában keresné!" 1 Az értekezés keltekor talán még sehol! 2 Észrevételek V. E. úr értekezésére. 0. K. T. Kl. XXII. évi. 5. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom