Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

48 kiili pénzhajhászat az eszközök és utak válogatása nélkül s innen a vagyon nem mindig a műveltség forrása, hanem legtöbbször a legvastagabb műveletlenség aranyos takarója; az erkölcsök lazulása folytán a körülményektől istápolt élvezet utáni sóvárgás, az őrült hajszában elvásott szellemi és testi erők fájó sivársága; tárgy- és czél nélküli töprengés, kétségbeesés és öngyilkosságok adják a keretet modern társadalmunk zűrzavaros képéhez. Hogy ez az irány mily visszahatással van társadalmunk életére s mily gazdag örvényekben, mely egész osztályokat nyel el s áldásai mellett mily fekélyeket táplál: elég rámutatnunk a családi élet meglazulására és az, idealismus iránti érzék teljes elfajulására." A társadalom életének gyökerén rágódó eme baj orvoslását azután ugyancsak a társadalom és az iskola közreműködésétől teszi függővé, mert hiszen az egyes elszigeteltebb családokat hova-tovább leköti vagv a megélhetés gondja, vagy a közönyösség. Úgy amott, mint az iskola kezében a legmegfelelőbb gyógyító eszköz, a múzeum. Összes vágyunknak — úgymond — oly történeti és műipari múzeum eszméjére kell irányulnia, melyben a tanuló ifjúság az összegyűjtött művelődéstörténeti tárgyak szemlélése közben, azok nemesítő hatása alatt kellemes és üdítő, de egyszersmind tanulságos szórakozást találhat. Ezen kijelentéséhez fűzi azon megjegyzését, hogy hiszen még a padlásokon és kamarákban is igen sokszor oly érdekes dolgok hevernek elpusztulva, hogy azok, ha mindjárt többé nem képviselnek is pénzértéket, művelődéstörténeti szempontból igen érdekesek és tanulságosak lehetnek. Utal a '20 év alatt átalakult angol Ízlésre, mely ma már minden nemzet elismerését vívta ki magának. Egy-egy múzeum megteremtésében a kezdet kezdetén a tárgyak megválogatásában nem szabad nagyon finyásoknak lennünk; első és fődolog az áldozatkészség és anyaggyűjtés, ezeket azután könnyen nyomon követhetik a kiszemelés és ízléses elrendezés. Ilyen és más hasonló okok alapján melegen üdvözli az aradmegyei múzeum eszméjének megtestesítését, melynek — úgymond — magas hivatása van az ottani tanuló ifjúság műveltségének kikerekítésére. Minthogy pedig a modern nemzeti műipar csakis a népiparból meríthet inspiratiót, már a nevelés körébe kell felvenni olyan elemeket, melyek felkeltik az e czélra szolgáló tényezők iránt való érzéket s közelebb viszik az iskolát a való élethez. Ne elégedjünk meg tehát egy-egy iskolánál olyan gyüjteménynyel, melyet csak a véletlen hozott össze, hanem arra törekedjünk, hogy az úgy helyiség, mint gondos és körültekintő felszerelés tekintetében is életképes legyen, mert csakis így kelthet egyetemes, messze kiható figyelmet és érdeklődést. Az itt ismertetett általános érdekű czikk azonban csak közvetve érinti a philologiai múzeumot. Hock János, a már említett képviselőházi gyűlés