Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

27 kiemelni, melyeknek tekintetbe vételével, az író nézete szerint, a legkönynyebben visszavezethetjük a gyninasiumot való hivatásához, hogy t. i. már itt eleje vétessék annak, miszerint az ó-, közép-, classicus- és újkori művészetnek mindenütt szétszórva lévő emlékei ne legyenek kitéve a haszonnak nagyon is szolgailag hódoló korunk pusztításainak. Az oktatás főbb fokait, kiterjedését s a megkívántató segédeszközöket illetőleg megkülönböztet közvetlen és közvetett művészi oktatást. Közvetlenművészinek tekinti az oktatást akkor, ha ennek középpontja és czélja maga a művészet; közvetett pedig az, midőn a művészet mint másodrendű elem lép fel más tantárgyak kíséretében. A közvetlen művészeti oktatásban a következő három fokot különbözteti meg: 1. A szemléleti oktatás fokán mindenek előtt a természet s a közvetlen környezetből vett művészeti elemek nyerése és technikus, elemi földolgozása a főczél. 2. A tulajdonképeni művészeti oktatás foka a legfontosabb és döntő befolyású. Feladata, hogy az ifjú érzékébe valódi mintamüvek vésessenek, utánzások fokozott eszközökkel kiséreltessenek meg, a kérdések pontosan foganatosíttassanak, a művészet fajainak és nemeinek lehetőleg gazdag átnézete nyujtassék. 3. A művészettörténeti átnézet foka, melyen a főbb korszakok világos vázlatokban előadatnak s a jelentékenyebb, emlékeken, de csakis ezeken magyaráztatnak és melyen általán a kéznél lévő anyag történelmi állásában ismertetik meg és hozatik egyszersmind közel. Ezután részletezi a minden egyes fokon követendő tüzetesebb eljárást.

1 1 A művészeti oktatás második fokán, hogy a növendék mintaműveken tehesse tanulmányait, első sorban egy olyan művészeti apparatust mozgat, mely lehetővé teszi, hogy kevés számú tárgyban is a minták nagy változatossága legyen szemlélhető. Minden nagyobb város iskoláinak birniok kell ilyen művészeti apparatussal s a gyűjtemény összeállításánál főleg arra kell tekintettel tenni, hogy a művészet három főeleme, u. m. a művészeti alak, az irály s az eszme legyen lehetőleg gazdag változatossággal képviselve. Ii szempontból kiindulva, egy szerény, talán csak 20 darabra szorítkozó gyűjtemény körülbelül következőleg volna összeállítható. Az eszményi alkotások közül: Otricoli Jupiterének feje, az isteni, méltóságos és szelid uralkodónak eszménye ; a belvederei Apolló, ezen belső mozgás és cselekménynyel telt szobor ; a vaticani Hermes, az antik gymnasium alkotásainak mintaképe; Bacchus, kiben ifjúi teltség és lágyság mellett a mély ábrándozás nyilatkozik. Bacchus köréből még a furulyázó Satyr volna választandó, milyen a berlini és a müncheni múzeumban látható ; ebben az ember érzéki és állati oldalát átjuk legtökéletesebben kifejezve. Ennek merő és tiszta ellentéte a vaticani Ámor, ki a gyermek és ifjúkor határán áll és először telik el a visszatartott, fájdalmas szerelemnek önmaga előtt is homályos érzetével. Herkulest sem szabadna kihagyni, a herosok e mintaképét, kiben a küzdelem által kifejlett teljes férfiasság nyilatkozik. A női eszmények közül háromat emel ki, úgyszólván a három főalakot, melyek körül a többi csoportosul, t. i. Junót, Minervát és Vénust, az anyát, a szüzet s a nőt. A csoportosítás a Laokoonon és Niobe csoportján lesz leginkább tanulmányozható. Az arczképre (Portrait) nézve a laterani Sophoklesnek nem szabad hiányoznia ; ez egyszersmind a legjobb minta a drapériára. Homer, Demosthenes és Plato szintén illik a classicus tanulmányok helyéhez. A római jellemfők közül a berlini múzeumban levő Caesar, női arczképre a oapito-