Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1899

10 ségek, folyók, tavak, hidak, népek ismertetésével a földrajznak; a gyárak, műhelyek, gépházak, bányák, malmok stb. látogatásaival a természettannak tehetnek jó szolgálatot. A történelem tanítását egyes várromok, csatahelyek, történeti emlékek, családi és városi történetek, történeti alakok kegyeletes ismertetésével; a haza, az állam iránt tartozó kötelességek, jogi fogalmak helyes magyarázgatásával lehet előmozdítani. A művészeti oktatást, az eszthetikai izlést nagyban elősegíthetik a képtárak, szobor-gyűjtemények, hangversenyek, építészeti remekek megfigyeltetése, különösen beható, figyelmes szemlélete, csakhogy pl. a festészetben divatos érzékiség ábrázolásai sok kárt tehetnek a gyermeki lélekben s épen ezért az ily szemléltetések nagy óvatosságot kívánnak. Épen így vagyunk a színházzal is. Az igazán klasszikus, örökbecsű szininüveknek nagy és jó hatásuk lehet a gyermek értelmi és erkölcsi fejlődésére, de viszont a nagyon gyakori ledérségek, az arczpirító jelenetek csak rombolhatnak. Kisebb gyermekeket 13—14 éves korig egyáltalában fölösleges színházba vinni; a nagyobbakat is csak mikor már a drámáról tanulnak az iskolában, jól megválogatott darabokra és ne gyakran, nehogy az átérzett izgalmak megártsanak idegrendszerüknek. A művészeti remekek szemléltetése mellett rajzra, mintázásra, énekre, zenére taníttathatja a család gyermekét, de mindazáltal oly arányokban és oly beosztással, hogy meg ne rontsa vele a nevelés kívánatos összhangját. A vallás tanításában talán legjobban támogathatja a házi oktatás az iskolait. Azok az eszmék, hitigazságok, melyeket az iskolában tanul, csak úgy verhetnek gyökeret a gyermekben, ha azok iránt otthon sem talál közönyösséget. A család vallásos gyakorlataiban, az imában, istentiszteletben, böjtben, ünnepek áhítatos megülésében vegyen részt, a gyermek is, hogy megvalósulva lássa a gyakorlatban mindazon magasztos eszméket, melyeket hittanárjától az iskolában hall. A család közreműködése nélkül alig lehet eredménye az iskolai vallástanításnak. Íme tehát a család is oktat, még pedig nemcsak az iskola előtti, de az iskola melletti korban is. III. A testi és értelmi nevelés fontosságát senki sem vonhatja kétségbe; hatalmas készségekkel látnak el az életre s mégis magukban véve nemcsak hogy nem elegendők boldogulásunkra, hanem bátran kimondhatjuk, hogy ha nem járul hozzájuk erkölcseink kiművelése, határozott veszedelmére lehetnek az embernek. Csak nemrégiben hirdette egy franczia állambölcs a tudomány csődjét az ember boldogítására. Mindenki tudja, hogy a tanult, de rossz szívű és jellemtelen ember százszor nagyobb veszedelme a társadalomnak, mint a tanulatlan. Ezért hangzik ma mindenütt, hogy a sok tudomány helyett az erkölcsi nevelésre kell nagyobb gondot fordítani.