Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

velők kelnek és fekszenek, velők áhítatoskodnak. Főurak és jobbágyok, öregek és ifjak, férfiak és nők a szent könyvek olvasásában találják egyedüli örömüket.

1 A kor a népek szükséglete folytán megteremtette a biblia-fordítást, az erkölcstani munkákat, elbeszélő és történeti műveket, az agendákat. A mozgalmas események megtermékenyítik a történetírást, a jogot ismerni nem akaró korban megszületik a mese; a vitázó szenvedély és főúri pártoskodás jó talaj és anyag a drámának. Végre Bornemisza Péter tanítványának, Balassa Bálintnak kalandos természete és költői tüze meghozza a magyar irodalom számára a szerelmet. Telegdi Miklós és paptársai hiába sorolják a kárhozatos bűnök sorába a virágénekeket. Mindhiába kérdezik gyóntató székeikben a bűnbánó lelkektől : „Említettél-e, vagy hallgattál-e virágénekeket, melyekben testi szeretetről és buja dolgokról van szó."

2 A szerelmi költészet katholikus és protestáns egyházi férfiak szigorú tilalma ellenére is virágzott, világos bizonyságául annak, hogy azt még a legrajongóbb korszak sem tudja elnyomni. A nagy hareznak eredménye: a nemzet erkölcsi és irodalmi újjászületése, a nemzeti nyelv fejlődése. A küzdelem nehéz tusájában megoszlik ugyan a nemzet, de azért a hazaszeretet tüze valláskülönbség nélkül lobog a pártok szivében. A meglepett katholicismus a végveszélylyel küzködik s csak a század vége felé kezd új erőre kapni, a mikor a pro testanti smus fegyvereivel szellemileg és erkölcsileg megtisztulva felemelkedik s Magyarország ismét a „Begnum Marianummá" lesz. A magyar katholicismus e sivár korszakában élt és működött Telegdi Miklós, a szónok, a hitvitázó, tanító-főpap, kinevezett pécsi püspök és esztergomi érseki helyettes. A protestánsok példáján okulva, a szellem hatalmával küzd, tanít, szónokol, könyveket nyomtat az alvó katholicismus feli-ázására és a protestantismus terjeszkedésének meggátlására. E nagy férfiúnak élete munkás ós elismerést érdemel, mert az irány, melyet követett, nemes volt. Fejleszti és pártolja a hazai tudományosságot; munkáit egészséges, tőzsgyökeres magyaros nyelvezettel írván meg, a XVI. században a magyar prózairodalomnak egyik kiváló mesterévé emelkedik. Telegdi Miklós szülőhelyéről, szüleiről, gyermekéveiről, mint a XVI. század sok más írójáról, nagyon keveset tudunk. Családfáját az irodalom 1886-ig, téves utakon járva, a nemes Csanád-nemzetségben kereste, a mely már a középkorban is jelentékeny szerepet játszott hazánk történetében. De Telegdi Miklósunk nem e nemes nemzetség sarja, hanem a szegény jobbágyosztály egyszerű gyermeke, a kit írói tehetség, szigorú kötelességtudás, nagy szónoki képesség és vallásos buzgalom emelt fel a nagynevű férfiak sorába. Kortársa a nagy úri nemzetségi! Telegdy Miklósnak, de nevén kívül, melyet születése helyéről, Telegdről nyert, más rokonság nem fűzi hozzá. 1 Többen akadtak e korban, kik mint az istenfélő Somi Borbála asszony, Bánífy László hitvese, éjjel-nappal a szentírást forgatták s abból cselédeiket oktatni, megvigasztalni törekedtek. 2 Telegdi. Agendárius. Nagyszombat, 1583.