Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

tose tudja be nekem bűnül, ha én, mint hitszónok az evangéliumok magyarázatát^ melyet csekély tehetségem szerint magyar nyelven írtam, nektek, a hitszónokok vezéreinek, az egyház igazgatóinak, a doktorok fejeinek, a szertartások rendezőinek ajánlom. Ha ezeket olvasgatjátok s ily irányban foglalkoztok, mindjobban megszeretitek e beszédeket s inkább fogtok bennük gyönyörködni, mint a szentírásnak újabb és újabb módon eszközlött értelmezésében. Fogadjátok tőlem, a gyarló embertől, szeretetem és szent vallásom zálogául e csekély ajándékot! Ha pedig valamelyiteknek nem lesz Ínyére és abba beletekinteni is restel, az tudja meg, hogy én csak kötelességemet teljesítettem és erős hitem szerint művem szerzője lesz mások jobb és alaposabb munkáinak. Telegdinek ezen szép és meggondolt felhívása, melyet csak főbb vonásaiban ismertetünk, még latin nyelven készült. Czélja nyilt és határozott. A püspököktől vár mindent, várja a katholicismus ujjáébresztését, tettre készteti őket § figyelmeztet a kötelesség elhanyagolásának súlyos következményeire. Támadja bemie az újhit tanítóit, szemökre hányva küldetésök hiányát s azt a nyomós érvet használja, melyet később Pázmány Kalauzában is ellenök fordít. Telegdinek irodalmi munkássága 1577-től kezdve élete végéig szakadatlanul folyik. Versenyt dolgozik Bornemiszával és vaskos kötetei egymás után hagyják el a sajtót. 1578-ban Nagyszombatban megjelenik evangéliumi magyarázatainak második része a fölséges római császárnak kegyes engedelmével és pártfogásával Telegdi Miklós esztergomi prépost házánál. A kinyomatási költségek fedezésére Rudolf pártfogását kéri. A király munkáját vallási szempontból hasznosnak és szükségesnek ismervén el, az esztergomi egyházmegye jövedelméből ezer forintnyi segítséget utalványoztat ki neki.

1 Ellenfele, Bornemisza rossz szemmel nézte Telegdi törekvéseit. „Keservesen néztem Maximiliánus császárt azért, hogy a pozsonyi gyűlésben három bolonddal nagy édesdeden mint elterécselt asztala felett. Miként engem meglátta ottan, elkiilde előle, azért, hogy az ország előtt a gyűlésben prédikáltam és tiltását meg nem fogattam a Pap tanátsi szerint. Vajha a fejedelmeknek hív tanácsadóik volnának !"

2 Bornemisza, a hol csak megfordult, ócsárolta ellenfelét, miért is Telegdi őt a postillák második részének előszavában rossz szomszédjának nevezi. Most Telegdi egyszerre beszéd tárgya lett, nevét társaságok, vendégeskedések között emlegették. Maga a nagy, fáradhatatlan reformátor beszél el Telegdiről egy ilyen esetet: „1578. tájba, másodnapján az újesztendőnek, valék főnépekkel egy menyekzőbe. Mondának ottan, hogy Telegdi romlott bort kezdett reám. Ennek innen értelme : Telegdi semmi álnoksággal, hamissággal, fejtegetéssel eleit nem vehette annak, hogy én könyveket kezdettem nyomtatni, azután ő kezdett postillát nyomatni. Én bizony azt véltem, nem láttam, hogy jeles dolgok lennének bennek. De mondák az írástudók, hogy úgy élőbbén mint egy méz, utói 1 Országos levéltár. Benignae resolutiones regiae. 1578. '•' Bornemisza. Ördögi kísértetek. Szempte, 1578.