Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

45 Ingolstadtba, el Cseh-, Morva- és Magyarországba. Mindenütt, a hova csak lábukat beteszik, nagy gondot fordítanak a vitatkozásra, mely nélkül saját bevallásuk szerint, holt minden tanítás. Csodálatos kor volt ez! Az apa megütközéssel nézett fiára, mikor a böjti napokon a húsételt érintetlenül hagyta, a fiú megbotránkozott az apa közönyében, az apa kedvetlenül szemlélte fiának ájtatosságát az olvasó mondásában. Nemsokára Ausztriában az egyetemeken sem tanárok, sem hallgatók nem létezhettek a professio fidei aláírása nélkül. De ha Németországban és Ausztriában az ötven és hatvanas években nagy tért hódítottak is vissza a jezsuiták, Magyarországban ez idő szerint nem sokra tudtak menni. Oláh díszes egyházi hivatalából kifolyólag több ízben megfordult Bécsben s figyelemmel kísérte a jezsuiták működését. Bécsben elért sikereiken buzdulva, behívja őket Nagyszombatba. A jezsuiták meghívását el is fogadják. A szerzetnek hazánkba való letelepedésekor tagjai voltak: Canisius Tódor a grammatika, Héró Gellért a humaniórák tanítója, Tóth. Tamás, a magyar mester, a szónoklattant adta elő. A vallástanítás Busaeus Péter kezében volt. Az első tagok után még számosan jöttek hazánkba, de tanításukat, szónoldatukat, hittérítői munkásságukat hat év alatt nem sok siker koronázta. Oláh intézkedéseinek buzgó felkarolója volt Telegdi; tehát a jezsuitákat, mint kartársait, szives-örömest fogadja a tanítói pályán. Az 1561. év nyarán kezdették meg tanításukat, melyet a székesegyház egyik kápolnájában három napon keresztül rendezett hittudományi és bölcsészeti vitatkozás előzött meg. Legnagyobb jótevőik a kanonokok voltak és Telegdi Miklós, a ki lakóházat ajándékozott nekik. Horváth Gáspár pedig kertjét engedte át a jezsuitáknak. Míg collegiumuk fel nem épült, iskoláik két osztályát ideiglenesen a plébánián, a harmadik osztályt pedig a városi iskolában helyezték el. Telegdi mint kanonok is tovább tanított, sőt még később, mint nagyszombati plébános is részt vett az iskola életében. Pályájának azonban nemcsak rózsáit szaggatta, hanem korán kezdte érezni töviseit is. Bizonyítja azon érdekes adatunk, a melyre bukkantunk a nagyszombati városi levéltárban. Az eset 1564-ben játszik, a mely évben lesz Telegdi plébános s ezután nemsokára meg is válik a tanítástól. Több nagyszombati polgár keresetet indít ellene, a gyermekekkel tanúsított szigorú eljárása miatt. Ügye annyira súlyos volt, hogy esetét a tanács a király elé terjeszti. Zimmer János és a többi nagyszombati tanácsos előtt megjelent egy bécsi születésű gyermek, névszerint Eibl Volfgang, Eibl Gáspár gyermeke. Ez az Eibl Gáspár Bécsből került Nagyszombatba s fiát tanulás végett Telegdi Miklósnak ajánlták. Telegdi a feljegyzés szerint rosszul bánt a fiúval. Valamely csin miatt Eibl Volfgangot magához hivatta, letérdepeltette, megkötöztette és szájába bort öntött. A gyermeket oly kegyetlenül megkínozta, hogy vér csordult ki erein s majdnem belehalt a büntetésbe. A Telegdi kezei közül kiszabadult ifjú a nagyszombati tót hitszónokhoz futott s az ügyet neki bejelentette, mire ez kérdőre vonta a plébánost cselekedetéről.