Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1898

37 Hová máshová vehették volna útjokat a nagyváradi káptalan tagjai, mint Pozsony és Nagyszombat felé ? . . . Esztergomig már a török parancsolt, a felvidéken, különösen pedig a bányavárosokban hatalmas tért hódítottak a protestánsok. Nagyszombatban, a hol az esztei'gomi székeskáptalan tartózkodott, bíztak a legtöbbet. Az esztergomi káptalan már 1543-ban Nagyszombatba menekült, a hol a szent Miklósról nevezett plébánia templomot a prímás rendeletére ós 1. Ferdinándnak, valamint az ország rendeinek helybenhagyó beleegyezésével, ideiglenesen székesegyházzá emelik és az esztergomi rombadőlt anyaegyház kiváltságaival ruházzák fel. Az esztergomi káptalan itt élt háromszáz esztendős számkivetésben, míg végre 182G-ban ismét visszatér régi székhelyére. A katholikus egyházra bekövetkezett mostoha viszonyok folytán Nagyszombat és vidéke megtelik menekülő papokkal és szerzetesekkel, a váradi káptalan tagjaival, kik a menekülés évétől két hónapot számítva, már úgy említtetnek, mint a kik Ferdinánd országrészében szétszórva élnek. Nagyszombatba húzódtak a váradi kanonokok közül: Derecskei Török János, Garai Márton, Mindszenthy András és Illosvai István.

1 Ha a nagyváradi káptalan java része Nagyszombatban telepedett meg, ha ide költözött Telegdinek egykori plébánosa Illosvai, értjük az okot, a mely miatt Telegdi külföldi iskoláztatása után ezt a vidéket, ezt a várost választotta működése teréül. Azonban ne vágjunk elébe Telegdi pályájának, hiszen a természetben nincs ugrás, hanem vizsgáljuk meg, hol és mint készült el fáradságos pályájára. Miután itthon szép ismeretet szerzett magának, a magasabb tudományok elsajátítására, a kor szokása szerint, külföldre ment. Mert sajátságos kor volt ez a XVI. század, míg beim a hazában vad féktelenség uralkodott, míg garázdálkodó német katonák, pusztító törökök, saját vérbeli magyarjaink dúlása és fosztogatása következtében az ország anyagi és szellemi tekintetben siralmas állapotba jut, addig künn idegen országokban nagy Szellemi csaták játszódtak le. A magyar ifjak siettek ezen csaták színhelyére, úgy hogy magában Wittenbergában a XVI. század dereka táján, hatszáz magyarországi, erdélyi és szlavóniai ifjút jegyeztek be az anyakönyvbe. Wittenberget, Strassburgot, Thomt, Danczigot, Königsberget, Rómát, Bolognát, Bécset, Krakkót ellepik a magyar ifjak. Mohón szívják magokba a tudósoktól hirdetett nagy eszméket, hogy azokat azután itthon nemzetök körében is elterjeszthessék. Egyike-másika már itt külföldön tiszteletet szerez a magyar névnek, példa reá Thurzó Imre, kit a wittenbergi egyetem rektorává választ. Sok szegény ifjút találunk a vagyonosabbak társaságában. Telegdi Miklós is a kor szokása szerint külföldön tanult és a krakkói iskolának tanulója volt. 1557-ben iratkozik be a krakkói egyetemre. Kívüle a bursában még nyolcz magyar ifjú volt, kik a borostyánkoszorus Telegdi t seniorukká választották. A magyar ifjak közül ez időben már kevesen keresik fel a krakkói iskolát. Számuk 1537-től kezdve évről-évre apad; 1541-ben már csak négyen voltak, 1 Bunyitay. A váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883—84.