Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1897
23 Beszól a szomorúfűz hervadt lombja is, mely ráborul a sírhalomra, azt beszéli: „. . . Édes lesz ott megpihenni, Oda lent már nem fáj semmi . . * Főbb vonásokban megrajzoltam a képzelet? munkáját, szóltam a természet képeinek alanyiságunkba játszásáról, mikor érzelmeinknek legfinomabb árnyalatait mintegy lefestve akarjuk szemléletessé tenni, de arról még nem tettem említést, hogy miért szeretjük gondolatainkat, különösen az indulatok hatása alatt, képekben kifejezni. Először lélektani okot hozok fel. A képek, melyeket látunk ós hallunk, eltűnnek ós elhangzanak, de mint képzetek, birtokunkban megmaradnak és lelkünk tartalmát gazdagítják. 1 Lelkünknek azután megvan az a képessége, sőt törekvése, hogy ezeket a képzeteket minden azonos, vagy legalább is hasonló állapotában fölidézze, összevesse és társítsa. Ilyenkor, hogy jobban megértessük magunkat, hogy hatást érjünk el, hogy eszménknek nagyobb erőt kölcsönözzünk : elvont gondolatainknak egy természeti képpel adunk testet, a külvilágnak egyik tüneményében teszsziik azokat szemléletesekké. így magyarázunk meg egy homályosabb képzetet egy tisztábbal, egy erősebbel. Vörösmarty Szép Ilonkájának lassú haláláról azt mondá: hervadása liliomhullás volt. Itt két képzetet hozott a költő vonatkozásba: a leány halálos sorvadását és a liliom szirmainak hullását. A homályosabb, elvontabb képzet a lassú hervadás, a lassú halál volt, ezt akarta a le-lehulló liliomszirmokkal vonatkozásba hozva megvilágítani, szemléletessé tenni. Ezért rajzolta elénk azt a kedves, szomorú képet, a liliomhullást, hogy benne mindnyájan az ártatlan Szép Ilonka hervadását lássuk és arra gondoljunk. íme ezeknek a képzeteknek szoros lélektani kapcsán alapszik a természetből vett egy-egy képnek összefoglalása, társítása egy más képpel, a mi rajtunk, vagy bennünk van. Ilyen képzettársítások vagy szóképek például a bogárszem, liliomkar, biborajak, hattyúnyak, őztermet, gyöngyfogsor. De menjünk tovább. Több egyesről következtetve az általánosra, mondhatjuk, hogy a külvilágból vett képeknek társítása a rajtunk vagy bennünk valókkal ugyanezen lélektani ok szerint történik ós összesógóben nem más, mint az egész természetnek alanyiságunkba olvasztása. Előbb a szóképeket érintettem és példákul szándékosan olv képzettársulásokat hoztam fel, melyek egy uj jelenség felé vezetik figyelmünket. 1 Beöthy Zsolt esztetikai előadásai.
