Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1897
20 Ki a szabadba hív a költő, hol a természet pompás színpadán a primadonna a kis fülemile. Azután felveti a kérdést, hogy az énekesnők között ki volna merész versenyre kelni ő vele ? . . . Mint hangversenyterem tárul elénk a viruló természet, a csermely violás völgye. Hát még a díszlet ? . . . Megannyi pálioly mindenik bokor, a melyben ülnek ifjú ibolyák, miként figyelmes hölgyek hallgatván a primadonna csattogó dalát . . . Képzeljük el hozzá az erdei homályt, a csillagokat, a feljövő holdat, a friss pázsit balzsamos illatát, az egész természet újjáébredését. Tegyük még hozzá kiséretül az ujuló életörömet, azt a leírhatatlan hangulatot, mely e megszólaló madár és az őt hallgatók között végbemegy . . . Mert minden hallgat, minden figyel,, minden a legforróbb érzelem ; a kősziklák, e vén kritikusok maradnak csak kopáran, hidegen. Vagy nézzük meg „A virágok" ezímű dalát. Itt a költő már egészen átviszi lelkét a természetbe . . . Leül a virág mellé és mintha az leány volna T beszélget vele, szerelmet is vall neki s megkérdi, hogy őt szereti-e? Tudja, hogy a virág emberi hangon nem szólhat, de úgy hiszi, hogy érti jól szavát . . . Mert . . . Ki tudja, az illat vájjon, Nem a virág beszéde-e ? Csakhogy nem értjük, nem hat át Testünkön lelkünk fülibe ; Szagolja csak s nem hallja meg A test e szellemhangokat . . . így tulajdonit a virágnak beszélő képességet, olyant, a minővel a testtől szabadult lelkek, a szellemek birnak : . . . Igen, az illat, a virág beszéde, annak dala ez, IIa lényem durvább része a sírban rólam lefejledez : Nem szagolom többé, hanem hallom majd e szép dalokat: Síromra, hogyha meghalok, ültessetek virágokat . . . A virágokról szólva itt említem meg, hogy a dalokban szereplő virágok mind beszélnek. 1 A fagyon született hóvirágtól, a fagyon elhaló őszi kikiricsig, a puszta katangjától az alpesi rózsáig minden virág tud mondani valamit, csak meg kell hallgatni s meg keli érteni, mit beszél. Beszélnek szerelemről, boldogságról, örömről, fájdalomról, virulásról, hervadásról, gyászról, halálról. Mily jól esik lelkünknek, mikor tavaszszal a rég nem látott kedves ibolya, Tompa szerint „a szép tavasznak első mosolya", beköszönt hozzánk s azt mondja, itt a tavasz, boldog uj évet ! Mert valóban ekkor kezdődik a természetben a boldog uj óv. A chinaiak és japániak elég bölcsen nem is boldog uj évet, hanem boldog tavaszt kívánnak egymásnak. Ez a kis tavaszhirdető ibolya dalainkban szerénységről, megelégedésről, 1 Töttössy Béla: Mit beszélnek a virágok ?
