Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1896

18 érdekesebben, mint a mindig unalmas és egyhangú bécsi újság.

1 Só't a Kurir két oly körülményt is említ, melyekről az egykorú német lapok nem tudnak semmit, így midőn a király a díszes menetben a St.-Honore utczába botért, egy polgár pisztolyt sütött el, a mi igen megijesztette a királyt, nem tudván, honnan jő a lövés és miért dördült el. Midőn pedig az egész sokaság a „Statusház"-hoz került s a király felment a trónpalotába és leült, ott egy részeg „pattantyús egy széles karddal ide s tova vagdal vala ós elesék az ajtó előtt." A megrettent király Bailly által akarta kivitetni. „A pattantyús nem akara elmenni és azt erősíti vala, hogy néki meg vagyon már ez a szabadsága, hogy ő a maga királyának szeme közé nézhet."

2 Akár igaz e történet, akár nem s csak a párisi pletykák útján került a lapba, de mindenesetre jellemző a júlusi felfordult állapotokra, a nép szemtelen magaviseletére, a hadsereg romlottságára és minden tekintélynek semmibe vételére. Mint tudjuk, Bailly a megérkezett királyhoz egy beszédet intézett, majd a király beszédjét olvasá fel.

3 Itt érdekes megfigyelésre nyílik alkalmunk. Amíg ugyanis a hivatalos bécsi lap tendentiosusan, sőt nagy betűkkel emeli ki, hogy Bailly beszédjében a többi közt ezt is mondá: Egykor IV. Henrik kénytelen volt a maga népét meghódoltatni; ma a nép hódoltatja meg királyát!

4 addig a Kurir örömmel kiált föl, hogy Bailly a király beszédjét nem a régi szokás szerint térden állva olvasá, hanem állva, „mint egy szabad ember!!"

5 Felolvasta tehát Bailly a királyi beszédben, hogy a király megengedi a polgári katonaságot, melynek „kommendánsa Márkis de la Fayette" leszen, mert czélja népét boldogítani, annak óhaját teljesíteni. Merry Morreau. majd Lally Tolendál emelnek szót, mire a király nagy öröm- és tetszésnyilvánítások közt elhagyta székét, melyen a Kurir helyes megjegyzése szerint oly nehéz ülni,

6 de viszont — mondja a Kurir tovább - minden nemzetnek szivén fekszik a maga aranyos szabadsága. Különösen kiemeli pedig a Kurir, a mint hogy van valami a dologban s a német lapok nem is közlik, hogy a király és az ő legközelebbi emberei visszamenet „hazafi tollbokrétát vivének a kalapjokban ős a polgári katonaság muzsikája azt a nótát fújja vala : On peut on otre mieux qu' an Sein de sa Familie azaz: hol volna jobban dolgunk, mint a mi nemzetünknek ölelgető karjai közt?"

7 1 Magyar Kurir 1789. LX. 870. Wiener Zeitung 1789. aug. 1. 1957—58. Regensb. Staats-Relat. 1789. július 26. sz. Hamb. Polit. Journ. 1789. 2. Bd. 912. a Magyar Kurir. U. o. 3 A Kurir e beszédeket nem közli, csak a tartalmukat, a királyi engedményeket. L. u. o. ' Wiener Zeitung 1789. aug. 1. 1957. 2. oszlop. 5 Magyar Kurir 1789. LX. i>77. 6 E birok egyeznek a bécsi és többi lapokkal, de mint elől mondá a Kurir egy párisi levél után közli azokat. Y. ö. Magyar Kurir id. Ii. Wiener Zeitung id. száma. Regensb. Staats-Rel. 17b9. jul. lü. 12. és 29. sz. Hamb. Polit. Journal 1789. 2. Bd. 912. 7 Magyar Kurir 17;6. LX. 878.