Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1895
13 egy év múlva, midőn a III. és IV. osztály is megnyittatott, a templom északnyugati oldalán fekvő, előbb szintén kórházul használt házacskában helyeztetett el. 1) 1732. évben emeltetett »azon nyolcz ölnyi szélességű új iskolai épület, melynek két oldalán voltak a tanuló szobák, közepén, pedig egy széles folyosó.« 2) Ezen, már határozottan iskolai czélra szánt épületben folyt azután a tanítás 1793. év október haváig. A lyceumnak az 1792. év végén történt megnyitásával egy tágasabb helyiségről kellett gondoskodni, mely a gymnasiummal együtt ezt is befogadhassa. 8) Ekkor építette a város a Szt. Demeter-templom mellett azon tekintélyes épületet, mely ma polgári iskolául szolgál, előbb azonban 1886-ig a gymnasium és lyceum s részben a nép- és rajziskola rendeltetésére állott. Az 1793—94. tanév már ezen épületben nyittatott meg 4) s azután még 93 évig szolgált a gymnasium czéljaira. Az új tanrendszer behozataláig (1850.) a középtanodák egyszerűbb igényeinek megfelelt, de újabb időben, midőn hazai tanügyünk oly nagymérvű lendületet nyert, már a szerényebb kívánalmakat sem elégíthető ki, jóllehet a népiskolák termei is hozzácsatoltattak (1875—1881.) a fokozatosan fölállított párhuzamos osztályok elhelyezésére. Tantermekkel ugyan rendelkezett, de szertárakban s egyéb, az iskola, kormányzásához szükséges helyiségekben nagy hiányt szenvedett, téli tornahelyisége pedig éppen nem volt. Tetézte e bajokat s teljesen elviselliellenné tette az állapotot azon körülmény, hogy a földszinti tantermek alacsonyak és nedvesek valának, s az ifjúság egészségét veszélylyel fenyegeték. A bajok orvoslásával már régebben s több ízben foglalkozott a város, de az évről-évre nagyobb veszélylyel fenyegető árvizek annyira igénybe vették erejét, hogy ez irányban ápolt nemes szándékát meg nem valósíthatá. Az 1879-iki árvíz után fiOOO frtnál többet költött a gymnasium-épület helyreállítására, de ezzel a bajon csak részben és csak rövid időre segített; az épület ez idő óta még nedvesebb s az egészségügyi viszonyokra már annyira aggasztó lőn, hogy új épületről gondoskodni elodázhatlan szükséggé vált. Ily előzmények után történt, hogy, a köztörvényhalósági bizottságnak 1883. évi jan. 4-én tartott rendkívüli ülésében Reizner János bizottsági tag, a Somogyi-könyvtár igazgatója, miután az ügy szeretetétől áthatott emelkedett szellemű beszédben méltatta azon hatást, melyet a főgymnasium a városra és vidékére gyakorolt, fölhívta a bizottság figyelmét az épület tarthatatlan állapotára, mely ha gyökeresen meg nem javíttatik, az intézet jó hírnevét aláássa, és a vidéket a tanintézettől elidegeníti. Indítványozza ezért: ') A szegedi kegyesrendi-ház története. I. k. 2) Vedres Istvány. A szegedi múzsák százados ünnepe. Szeged. 1820. 4í. 1. 3) Annales Domus Szeged. Sehol. Piarum. II. k. 50. 1. U. ott. 63. 1.
