Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1894

8 II. A nevelés munkája a gyermek természetéi és emberi méltóságát megalkotó összes testi, értelmi és vallás-erkölcsi képességeknek ápolásában, gyakorlásában, fejlesztésében, erősítésében és nemesítésében áll. A nevelésnek személyi tárgya tehát a gyermek. Nagy fontosságú, hogy a gyermeket alaposan tanulmányozzuk, hogy pontosan megállapítsuk, mi nagy van benne, mily segédeszközöket nyújt neveltetéséhez, minő az a nemes természet, s minők azon nagy tulajdonságok, melyek a gyermek részére a valláson alapuló tiszteletnek leggyöngédebb és legalaposabb figyelmét s legodaadóbb gondját követelik. Ha soraim azok kezébe kerülnek, kiket szerencsés voltam nevelhetni, úgy e kijelentésemen nem fognak csodálkozni. Természetesen neveltetésük napjaiban gyakrabban érezleltem velők szeretetemet, mint mulattam ki irántuk tiszteletemet. De azért nem haboztam, hogy alkalomadtán föltárjam előttük lelkűkkel szemben legnemesebb kötelességeim titkát és szívesen elbeszélgettem velők annak a tiszteletnek mysteriurnáról, melylyel őkel jámbor nevelőik meggyőződésszerűen nevelni tartoznak. A kedves fiúk megértették ez oktatásokat, s nekem ép úgy örömömre szolgál, hogy előttük hódolatomat nyilváníthatom, mint dicséretes lehet rájok nézve azt elfogadni; hódolatomat t. i. azért, hogy mindig méltók voltak rá, hogy a tisztelet iskolájának növendékei legyenek. De hát mi a gyermek, hogy valláson alapuló tiszteletet érdemel ? A gyermek maga az ember, éleiének első éveibe zárt egész jövőjével. A gyermek a család és társadalom reménye ; az emberi nem, mely újra születik, a haza, mely folytatódik, s az emberiségnek virágában való megifjulása. A gyermek szeretetreméltó teremtés, kinek tisztasága, naiv egyszerűsége s bizalmas engedelmessége megnyerik szeretetünket s fölkeltik a jövő legszebb reményeit; a gyermek Isten áldása és az Kg záloga ; ártatlan lélek, melynek békés szunnyadását még nem zavarták meg a szenvedélyek, egyenességét még nem érintették a hazugság csábításai s a világ ámításai. A gyermek egyszerű és tiszta szív, ki bizalommal veti magát a vallás karjaiba, kinek még nem kell ellenében titkos érdekeket védelmeznie s szívesen hallgat annak anyai szavára. Az életnek ezen első korál oly édes nézni, oly kellemes ápolni, legtöbbnyire oly könnyű képezni és a legszentebb kötelességekben oktatni, s mindig oly érdekes alaposan tanulmányozni! Oh, én értem, hogy a gyermekkor miért volt oly drága az Evangelium Istene előtt. Ártatlanságot